–

Könnyek

Esetemben ez többek közt azt jelentette, hogy gyorsan könnyek szöktek a szemembe, ha szomorú, vagy ha megható történetet olvastam. Könnyen átragadtak rám mások érzései, és sosem tudtam figyelmen kívül hagyni a környezetem hangulatát. Emellett mindig is borzasztóan zavart például a túlzott hangerő, a tömeg, sokszor én éreztem egyedül, hogy büdös van valahol, válogatós voltam az ételekben, miközben azt láttam, hogy mások nem értik, min vagyok kiakadva. Nehezen tudtam dönteni a legjelentéktelenebb helyzetekben is, és gyakran éreztem magam különcnek e furcsaságaim miatt.

Mára azért nagyjából megtanultam menedzselni ezeket a helyzeteket – és önmagamat.

A „szuperérzékeny” (angolul nagyon érzékeny – Highly Sensitive Person – HSP) emberek érzékenyebbek a külső és belső ingerekre (Sensory Processing Sensitivity – SPS – ingerfeldolgozási érzékenység). Ez azt jelenti, hogy az illető gyakran az információk szélesebb skáláját érzékeli, mint az átlag.

Ennek az állapotnak, mely a populáció mintegy 20%-át érinti, biológiai nyomai is vannak.

A szuperérzékeny agy

A szuperérzékenyek agya több szempontból egy kicsit másképp működik. A kutatók szerint ez segíthet abban, hogy elkerüljék a külső ingerek által okozott túlterhelődést.

Ezekre az emberekre jellemző, hogy tükörneuronjaik – vagyis azok a sejtek, melyek mások megértését segítik – aktívabbak az átlagnál, vagyis egy HSP különösen nagy együttérzésre képes, akár teljesen idegen emberekkel kapcsolatban is. Ehhez hozzájárul, hogy egyébként is minden idegszálukkal a többi ember észlelésére és megértésére vannak huzalozva. Intenzívebben élik át az érzéseket, ezért pedig részben a ventromediális prefrontális kéregben zajló folyamatok felelősek. Az említett agyterület ugyanis az érzelmek szabályozásában és az érzékszervi ingerek feldolgozásában egyaránt szerepet játszik. Vagyis a HSP-k nemcsak mások érzéseit, hanem a sajátjaikat is erőteljesebben érzik.

Elaine Aron, a téma kutatója négy jellemzővel foglalja össze a HSP-k jellemzőit:

„mélyebben” dolgozzák fel az folyamatokat, érzelmileg könnyen túlterhelődnek, intenzívebbek az érzelmi reakcióik, így gyakran fogékonyabbak a művészet és a természet szépségére, könnyebben észlelik a finom jeleket, vagyis az olyan ingereket, melyek mások figyelmét elkerülik.

Mit tehet egy HSP a „mai világban”?

Sokszor hallottam, hogy a mai világban hátrány az érzékenység. Ez sok szempontból igaz: a nagyvárosi élet, az információdömping, a gyorsaság- és tevékenységkényszer valamint a munkahelyi túlterheltség senki egészségének sem kedvez, nemhogy egy hiperérzékeny embernek.

A kiégés veszélye manapság szinte mindenkit fenyeget, aki nem áll meg néha, hogy feltöltődjön, elcsöndesedjen, befelé figyeljen és hallgasson a legbelsőbb igényeire. Magától értetődően fontos, hogy szánjunk időt az ingermentesítésre és regenerálódásra. Ugyanakkor jó, hogyha nemcsak a hátrányait, hanem az előnyeit is látjuk ennek az adottságnak.

Lehetünk érzékenyek, és ennek előnyei is vannak

Nekem nagyon jó érzés volt, amikor a körülöttem lévők kezdték nekem „megengedni”, hogy érzékeny, vagy akár érzelmes legyek, hogy sokáig gondolkozzak valamin. Nem az volt a reakció, hogy „már megint milyen érzékeny vagyok”, hanem: „milyen jó, hogy ez így van”.

Már nemcsak átoknak tekintettem ezt az állapotot, hanem láttam az előnyeit is: azt, hogy sokszor a mélyebb rétegeibe pillantok bele egy-egy helyzetnek, melyek mások figyelmét elkerülik, így komplexebb képet alkothatok.

A segítő- és a művészi tevékenységekben nagy hasznát lehet venni a hasonló készségeknek.

Ingerdetox

Hiperérzékenyként könnyű szétesni. Sok inger, sok gondolat, sok érzés vesz körül. Életbevágó, hogy megtaláld és megengedd magadnak az ingermentesítés különféle módjait. Ha feszített a munka- és az élettempód, akkor is van lehetőség időről időre „elvonulni” egy kis magányba, csöndbe, esetleg a természetbe.

Lassulj, ha lehet

Manapság szinte megvalósíthatatlan elvárás, hogy vegyünk vissza a tempóból, de az a helyzet, hogy a gondolatok és az érzelmek feldolgozását nem tudjuk sürgetni. Ha teheted, hagyj több időt egy-egy tevékenységre, és ne zsúfold túl a teendők listáját.

Érzelemmenedzsment

Szintén Elaine Aron hívja fel a figyelmet arra, hogy bár az érzelmek szabályozása nem tudatos folyamat, megtanulhatjuk jobban kezelni az érzéseinket. Ez különösen akkor hasznos, hogyha erős negatív érzések törnek ránk, túlzott szorongással, stresszel kell megküzdenünk. Aron ehhez a következő lépéseket ajánlja:

Fogadd el az érzéseidet!

Ne szégyenkezz!

Hidd el, hogy ugyanúgy meg tudsz birkózni velük, mint mások!

Tudd, hogy a rossz érzés nem tart örökké!

Van remény, és mindig tehetsz valamit, még a rossz érzésekkel is.

Ezek a tanácsok mindenkinek segíthetnek, amikor épp nehéz érzelmi helyzeteken megy keresztül, függetlenül attól, hogy mennyire tartja magát érzékenynek. A hiperérzékenység egyébként a kutatók szerint mindig is evolúciós előnynek számított, mi is tekinthetünk rá pozitívumként, ha már ezt kaptuk útravalóként.

 Fábián Emese