–

Ezúton is szeretném megköszönni a múlt heti írásomat követő leveleket! A várakozásaimat messze felülmúlva – nőktől és férfiaktól egyaránt – sok levél, új téma, kérdés érkezett; csupa személyes, őszinte írás. Mindenkiben más mozdult meg, ezeket fogom a következő hetekben a rovatba visszacsatornázni. A beszélgetésnek ez a formája kétségtelenül lassú. Nem titkolt célom viszont, hogy előbb vagy utóbb mindannyian a saját környezetünkben tudjunk majd hasonló nyíltsággal, mélységgel és hangnemben ilyen témákról beszélgetni. Névvel, arccal felvállalva. Szóval mindenkit arra bátorítanék, hogy miután elolvasta ezt a cikket, és van kivel a megosztania a gondolatait, ne tartsa vissza magát. 

Itt van például ez a férfikérdés... fasznak kell róla beszélni?

„Kell mondani a pasiknak, mit akarsz, vagy inkább hagyni, hogy előtted járjanak a lehetőségek kiaknázásában? Többet kell arról beszélned, neked mi a vágyad, vagy inkább arról, mi az, ami neked már nem fér bele? Egyáltalán, mik a tapasztalatok a pasik szexualitását illetően?”

„A pénisz nem hazudik” címmel jött szembe nemrégiben a meguntamfélni blogon egy klassz interjú. Őszinte hangvételben fontos témákat vettek elő – szókimondva, humorral, nem kerülgetve kérdéseket. Ha szabad így mondanom, „jól” nyúltak a férfihoz.

Persze nők beszélgettek a férfiak szexualitásáról, ahogy most én is nőként írom ez a szöveget. Ezúttal azonban azzal a nem titkolt szándékkal, hogy megkérdezzem a pasikat is, hogy invitáljam őket, benneteket. Vegyetek részt ti is a rólatok szóló dialógusban! És nem kell elárulnotok minden kulisszatitkot, csak épp annyit, hogy egyszerűbben, gördülékenyebben menjenek a dolgok közöttünk. Mi nők, ifjú leányok, feleségek, elvált családanyák, szeretők, fiú- és lánygyermekek anyjai lépten-nyomon próbálunk rólatok is beszélni, remélve, hogy ezzel jobb lesz közöttünk a szex, boldogabb a kapcsolatunk, egészségesebb a testünk, őszintébb az életünk, a gyerekünknek nem lesz elcseszve eleve az egész jövője, hogy összességében mindannyiunk életminősége javulni fog.

Csakhogy az egyoldalú okoskodással egy csomó aknára is futunk; spekulálunk, sérelmeket, egyoldalú tapasztalatokat látszólagos tudássá növesztünk. És akaratlanul is általánosítunk.

Hiába mondunk bármi okosságot a „férfi”-ról, abból még nem fog kiderülni, hogy pont az a szeretett pasi mitől lenne boldog, mire vágyik, hagyjam-e békén, vagy éppen hogy sokkal szorosabban fogjam a farkát, ha pont nem áll fel neki.  

Engem rengeteg kérdés foglalkoztat a pasikkal kapcsolatban

Kettővel élek együtt, ebből az egyiknek az anyja vagyok, felelősnek érzem magam nemcsak az ő boldogságáért, de részben az ő generációja nőinek a boldogságáért is. A másikkal egy elég klassz házasságban élek, és hogy ez így maradjon, fontos, hogy jól értsük egymást. És vannak kalandjaim is idegen férfiakkal, mert arra is szükségem van. És dolgozom pasikkal, találkozom férfiakkal az élet minden területén. Szeretek velük létezni. Beszélgetni, veszekedni, együtt gondolkodni, flörtölni, szexelni, barkácsolni, főzni, levelezni... és ki tudja, még számtalan dolgot. De jó tapasztalataim ellenére is sokszor élem meg, hogy nem értjük, vagy konzisztensen félreértjük egymást. Más világ vagyunk. Nyilván ez lehet vonzó, de lássuk be, problémák forrása is. Én személy szerint szeretném jobban érteni a férfiakat, akikkel valami dolgom van. Szavakkal és szavak nélkül.

Az biztos, hogy érdemtelenül kevés szó esik a férfiak erotikájáról, a férfiakra vonatkozó társadalmi szerepelvárásokról, a férfiak szexuális egészségéről, energiaháztartásáról, egyensúlyáról, vágyairól, hogy ők hogyan látják, élik meg a párkapcsolatukat.

Beszéljünk róla?

„Lehet, hogy én vagyok hülye, de nehezen tudom elképzelni a szituációt, amiben ilyenfajta eszmecseréket folytatunk. Nekem inkább az a tapasztalatom, hogy vannak vonzalmak, amik megtörténnek, és a szex is inkább olyan, mint egy út, amin elindulnak az emberek, és haladnak előre. Ha jól illeszkednek, akkor meglddepően kevés szóval elég messzire juthatnak. Egy szó használata és 100 százalékos respektje azonban elengedhetetlen. Ez a szó pedig a nem. Vagy így: ezt nem.” 

Szóval máris az első kérdés a pasikhoz. Valóban fontos ez a dialógus? Biztosan megvan az oka, amiért a férfiak nem beszélnek ezekről a kérdésekről. Amiért elvétve indítanak érzelmekről, erotikáról, párkapcsolatról hosszú beszédfolyamokat.

Esther Perel belga szexuálterapeuta ír arról, mennyire másképp alakult a nyugati kultúrkörben a nők és a férfiak intimitásnyelve. Míg az intimitás iránti igényünk egyre erősebb, addig fura módon az intimitás jelentése mintha beszűkült volna. Azt képzeljük, hogy lényünk lényegét leginkább a szavakkal lehet átadni. Nagyon sok nőt hallok erről panaszkodni, hogy „nem vagyunk elég közel egymáshoz, sohasem beszélgetünk”. Az intimitás modern, beszédközpontú felfogása a nők gazdasági függetlenségének kialakulásával egy időben alakult ki – állítja Perel. Amikor a nők anyagilag már nem voltak rászorulva a férjükre, és a társadalom sem kötelezte őket, hogy elviseljék a boldogtalanságot, elkezdtek többet várni a házasságtól. Az elkötelezett párkapcsolatok mai modelljének kialakulásában hangsúlyos volt a nők befolyása. Amikor a társadalomban megjelent az új kötődési narratívák iránti igény, szerephez jutott a nők leleményessége a kommunikációban.

Minthogy a lányok szocializációjában viszont a mai napig hangsúlyosak a kapcsolati készségek, a verbális kommunikáció és a párkapcsolatok terén, a „beszéd intimitása” úgyszólván női előítéleteket kezdett táplálni, ami a férfiak számára sokszor idegen. Mert a férfiakat a társadalom viszont arra szocializálja, hogy teljesítsenek, versengjenek, legyenek rettenthetetlenek.

Az érzelmek kifejezésének képessége a mai napig nem számít nagyra becsült férfitulajdonságnak. A férfiidentitás jelentős részben az önkontrollra és sérthetetlenségre épül – írja Perel. Viszont ezek a korlátok sok férfit az önkifejezés más irányaiba terelnek. Az érzelmi verbalitás helyett a férfiak számára a test sokkal hangsúlyosabb az érzelmi intimitás kommunikációjában. A testünk az elsődleges anyanyelvünk, és sok férfi számára az erotika, a meztelenség az egyik természetes módja a kommunikációnak.

Szó vs. test

Párokkal dolgozva azt látom, hogy a szexben, intimitásban gyakran fakadnak kommunikációs nehézségek a fiúk és lányok eltérő szocializációjából. Sok nő küzd azzal, hogy a testével való egészséges, bensőséges, gátlásoktól mentes kapcsolatot legalább felnőtt korára ki tudja alakítani. Hogy a testi, erotikus kommunikációt természetessé tegye. A lányok neveltetésében ez még mindig rengeteg tabuval, elfojtással, bűntudattal, szégyennel terhelt terület. Nem csoda, ha idegen, akár ijesztő a férfi, aki pillanatok alatt lemeztelenedik, szólni nem tud, de jönne, tolakodna a vágyával, az ágaskodó farkával. Vagy idegen, mert tétovázik, mert nem meri kimutatni őszintén a vágyait. Nem egy férfitól hallom ennek a másik oldalát, hogy mennyire bénító, elidegenítő, frusztráló és vágylohasztó tud lenni a folyamatos beszédkényszer. „Úgy érzem fényévekre vagy tőlem. Az illatodra, a bőrödre, az érintésedre, a közelségedre vágyom!”

Ugyanazt vágyjuk mindketten: a figyelmet, a kapcsolódást, a közelséget, az intimitást, legfeljebb a nyelv más, amin ezt képesek vagyunk megfogalmazni egymás felé. A kérdés, hogy ki hogyan talál mindezek ellenére is utat egymás felé.

Ha képesek vagyunk a másik nyelvén megszólalni, hirtelen kinyílik a világ. Vagy ahogy ezt nálam sokkal érzékletesebben megfogalmazta egy férfi olvasóm:

„Nem mindig voltam ennyire nyílt, az egész úgy kezdődött, hogy egyrészt nemigen kaptam semmiféle felvilágosítást, másrészt sose volt túl nagy esélyem a nőknél, utóbbi leginkább a kommunikációs nehézségek miatt. 22 éves korom körül megismertem egy lányt, aki számomra meglepő módon nagyon könnyen tudott beszélni a szexről. Sosem találkoztam vele, mindig Skype-on beszéltünk. Foglalt volt, úgyhogy csak beszélgettünk, de rendkívül hasznos volt. Újdonság volt számomra, hogy valaki úgy beszél a puncijáról, mintha az időjárásról, vagy egy jó kajáról társalognánk. Ő sulykolta belém, hogy egyáltalán nem gáz saját magamnak örömöt okozni, meg fiúként ez sokszor muszáj is. Emlékszem, hogy egy reggeli merevedéskor szó szerint elküldött, hogy „rendezzem le, és addig ne jöjjek vissza, amíg nem élveztem el”. Ez fantasztikus újdonság volt, és úgy igazán ekkor kezdtem megismerni a testemet, a vágyaimat és a farkam működését, ráadásul volt kinek elmesélnem a tapasztalatokat.”

 Mester Dóra Djamila

Szabad egy körre? című sorozatunkat folytatjuk, a  következő részt hamarosan olvashatod. Addig is IDE KATTINTVA találod Dóra bemutatkozó írását.

Fotó: a szerző felvétele