Ti kivel költitek el a húsvéti ebédet vagy vacsorát? Nagy összejövetelt terveztetek, vagy csak a szűk családi körben ünnepeltek? Vajon mitől ünnep az ünnep? Annáék idén máshogy csinálják, mint eddig...

„A vízszintes az anyáktól életidegen pozíció," írja olvasónk. És tényleg. Mi történik, ha anya kidől? Vagy nem dől ki?

Kinek mit jelent az esküvő? Esküt? Ígéretet? Reményt? Olvasónk, Csilla augusztusban megy férjhez. Ez pedig az ő himnusza a szerelméhez. Csak, hogy legyen miért mosolyogni ma délután...

Amikor a budapesti nyári forróságban összecsúszik Szerb Antal Utas és holdvilág című könyve egy életigenlő, majdnem százéves nő valódi történetével, akkor egy pillanatra megáll az idő, és kikristályosodik, hogy mi az, ami valójában éltet bennünket, amiért napról-napra érdemes remélni és szeretni...

Akit szeretnek, az nem hal meg soha, csak máshová költözik... és ezt a gyerekek sokkal jobban tudják nálunk.

Fogalmunk sincs, milyen lehet úgy némának lenni, hogy valaki képes a beszédre, mégsem tud emberek között megszólalni. Pedig ez egy létező betegség. A neve: szelektív mutizmus. Olvasónk leírja, milyen együtt élni a választott némasággal.

Azt mondják, az ember akkor lesz igazán felnőtt, amikor már egyik szülője sem él. Ha ez így van, jobb lenne, ha mindannyian örökké gyerekek maradhatnánk...

Borcsa nemrég megírta vicces küzdelmét az ő tudományos-fantasztikus diétájával. Mi jókat nevettünk rajta (természetesen nem Borcsán, hanem a cikken)... egy 18 éves olvasónk viszont meglátta benne a saját anyukáját. Ez az ő levele neki. Nekünk.