Ő a másik felem – Hétköznap délután a sérült testvéremmel
Szerető testvérek – egy kicsit másképp. Szívet szorít, szívet melenget.
Mindenkinek van egy története. Legalább egy, ami van annyira érdekes, hogy mások is szívesen meghallgatják. Vagy azért, mert van benne valami különleges, vagy épp ellenkezőleg, azért, mert olyan átkozottul jellemző sokunkra. Lehet, hogy tanulságos, lehet, hogy inspiráló, felháborító, izgalmas, vagy egyszerűen csak vicces. Ez itt a te oldalad, oszd meg velünk és a világgal a te történetedet!
Ha az alábbi gombra kattintasz, egy űrlapot találsz, ahol a neved és email címed megadása után rögtön be is írhatod a sztorit, ami velünk is megtörténhet.
Ui. Noha nagyon igyekszünk, de sajnos nem tudjuk megígérni, hogy mindent és azonnal közlünk. Az olvasószerkesztés jogát pedig fenntartjuk. Köszönjük a megértéseteket.
Szerető testvérek – egy kicsit másképp. Szívet szorít, szívet melenget.
„Marci tökéletes kisfiú volt. Olyan, aki után az ember bátran vállal még egy gyereket, mert az ilyen csemete mellett az élet csupa öröm és boldogság. És akkor jött Áron.”
Habár a jelek a kezdetektől ott voltak, a lány nem figyelt rájuk. Mert a szerelmes nők sohasem figyelnek.
Igaz történet egy beteg kislányról, aki az orvosi jóslatok ellenére nem csak pár óráig maradt életben. Most hatéves, azaz hat kőkemény esztendő áll a szülei és őmögötte.
„Egy »nemisannyiratitkos« társaság tagja vagyok: a dackorszakos gyerekek anyukáinak klubjába tartozunk, ahová senki nem akar belépni, de a tagfelvétel nem szándékhoz kötött.”
Amikor már annyi csapás ért, hogy a rossz híreket flottul kezeled, csak a jót nem tudod elhinni...
„Rájöttem, azzal, hogy meghalt, nagyon sokat tanított nekem arról, hogyan NEM szabad élni.”
„Nem mehetek messze, a gyerekek közelében kell maradnom. Hárman vannak, valamelyik tud szólni, ha a gyerekszobába is beszabadul.”