„Maga abúzus áldozata volt” – 40 évesen fejtettem meg a gyerekkorom
Szerzőnk szinte semmit nem tudott felidézni a gyerekkorából. Aztán egy háromnapos céges tréning olyan sebeket tépett fel benne, amelyek létezéséről eddig nem is tudott.
Mindenkinek van egy története. Legalább egy, ami van annyira érdekes, hogy mások is szívesen meghallgatják. Vagy azért, mert van benne valami különleges, vagy épp ellenkezőleg, azért, mert olyan átkozottul jellemző sokunkra. Lehet, hogy tanulságos, lehet, hogy inspiráló, felháborító, izgalmas, vagy egyszerűen csak vicces. Ez itt a te oldalad, oszd meg velünk és a világgal a te történetedet!
Ha az alábbi gombra kattintasz, egy űrlapot találsz, ahol a neved és email címed megadása után rögtön be is írhatod a sztorit, ami velünk is megtörténhet.
Ui. Noha nagyon igyekszünk, de sajnos nem tudjuk megígérni, hogy mindent és azonnal közlünk. Az olvasószerkesztés jogát pedig fenntartjuk. Köszönjük a megértéseteket.
Szerzőnk szinte semmit nem tudott felidézni a gyerekkorából. Aztán egy háromnapos céges tréning olyan sebeket tépett fel benne, amelyek létezéséről eddig nem is tudott.
„Úgy csinálok, mintha ott se lenne. Mintha nem lenne mindenhol, a sarkon, a sötét utca végén, a munkahelyem előtt, a hátam mögött, a nyomomban.”
Mondd, szeretsz? De tényleg szeretsz? – Egy vissza-visszatérő kérdés, amit néha jobb, ha az ember inkább magának tesz fel.
Mindenkinek van (vagy volt) kedvenc tanára. Ezt a 6+1 pontot egy 17 éves olvasónk írta – a legjobb szándékkal. Na, lássuk!
Egy szeretőnek a szaga attól függ, ki szagolja. A feleségnek „nemszeretemszagú”, a szeretőnek pedig szerelemszagú.
Nem könnyű ötvenévesnek lenni. Vagy mégis?
Na, ha eddig nem akartál volna kocogni, akkor most majd fogsz!
„Apa, én a hercegnőd akartam lenni. És ha már ez nem jött össze, hát a klónodból akartam kicsiholni, majdnem bármi áron.”