Örökbefogadás: családi idill – vagy fájdalmas érzelmekkel övezett útkeresés?
Egy lány, akit örökbe fogadtak. Aki hálás érte, de emellett nem szeretné elrejteni, mennyi fájdalom él benne, amiért az élete kitaszítottként kezdődött.
Mindenkinek van egy története. Legalább egy, ami van annyira érdekes, hogy mások is szívesen meghallgatják. Vagy azért, mert van benne valami különleges, vagy épp ellenkezőleg, azért, mert olyan átkozottul jellemző sokunkra. Lehet, hogy tanulságos, lehet, hogy inspiráló, felháborító, izgalmas, vagy egyszerűen csak vicces. Ez itt a te oldalad, oszd meg velünk és a világgal a te történetedet!
Ha az alábbi gombra kattintasz, egy űrlapot találsz, ahol a neved és email címed megadása után rögtön be is írhatod a sztorit, ami velünk is megtörténhet.
Ui. Noha nagyon igyekszünk, de sajnos nem tudjuk megígérni, hogy mindent és azonnal közlünk. Az olvasószerkesztés jogát pedig fenntartjuk. Köszönjük a megértéseteket.
Egy lány, akit örökbe fogadtak. Aki hálás érte, de emellett nem szeretné elrejteni, mennyi fájdalom él benne, amiért az élete kitaszítottként kezdődött.
Hogy lehet túlélni és túllépni az ilyen – emberek által okozott – károkon?
Neked is hasonló tapasztalataid vannak?
Verbális abúzus. Fizikai erőszak. Gyerekkor. Pont.
Az apa vígan tovaröppent az új szerelem felé, hátrahagyva a pillanatok alatt romhalmazzá hulló családját.
Amikor a szavak sokkal jobban fájnak
Aki menni akar, azt nem lehet visszatartani. Még ha ehhez kicsit meg is kell halnod.
Szomorú, szép búcsú, ami épp annyira finom és zökkenőmentes, mint amennyire belemar az ember szívébe.