„Bánom, hogy amikor egész nap csak ölelgetni kellett volna, én idegenkedtem tőle” – Baby blues: a szomorúság, ami elválaszt a gyerekedtől
A túláradó, szeretetteljes anyai érzelmek nem születnek meg minden esetben a csecsemővel együtt.
Mindenkinek van egy története. Legalább egy, ami van annyira érdekes, hogy mások is szívesen meghallgatják. Vagy azért, mert van benne valami különleges, vagy épp ellenkezőleg, azért, mert olyan átkozottul jellemző sokunkra. Lehet, hogy tanulságos, lehet, hogy inspiráló, felháborító, izgalmas, vagy egyszerűen csak vicces. Ez itt a te oldalad, oszd meg velünk és a világgal a te történetedet!
Ha az alábbi gombra kattintasz, egy űrlapot találsz, ahol a neved és email címed megadása után rögtön be is írhatod a sztorit, ami velünk is megtörténhet.
Ui. Noha nagyon igyekszünk, de sajnos nem tudjuk megígérni, hogy mindent és azonnal közlünk. Az olvasószerkesztés jogát pedig fenntartjuk. Köszönjük a megértéseteket.
A túláradó, szeretetteljes anyai érzelmek nem születnek meg minden esetben a csecsemővel együtt.
Altató, másképp, az örök télben, ahol a gyereknek felnőtté kell válnia, idő előtt.
Amikor épp kezdesz belerázódni a home office-os hétköznapokba, szépen kialakul a napirended, és akkor bumm!, jön derült égből a villámcsapás.
Ettől az írástól tényleg megszakad a szív…
Egy lelkes fiatal története, akit annyira kizsákmányoltak a munkahelyén, hogy kis híján belehalt.
Szégyen. De kinek a szégyene?
Hogyan tudjuk megőrizni a karantén adta pozitívumokat, ha véget ér majd ez az időszak?
Vajon mi lesz a történet vége…?