„Az utolsó, amire emlékszem, hogy az ajtónk kilincsét markolom” – 18 évnyi hallgatás egy szexuális zaklatás árnyékában
Így tud szépen lassan megfojtani belülről egy rettenetes élmény és az utána következő közel két évtizedes hallgatás
Mindenkinek van egy története. Legalább egy, ami van annyira érdekes, hogy mások is szívesen meghallgatják. Vagy azért, mert van benne valami különleges, vagy épp ellenkezőleg, azért, mert olyan átkozottul jellemző sokunkra. Lehet, hogy tanulságos, lehet, hogy inspiráló, felháborító, izgalmas, vagy egyszerűen csak vicces. Ez itt a te oldalad, oszd meg velünk és a világgal a te történetedet!
Ha az alábbi gombra kattintasz, egy űrlapot találsz, ahol a neved és email címed megadása után rögtön be is írhatod a sztorit, ami velünk is megtörténhet.
Ui. Noha nagyon igyekszünk, de sajnos nem tudjuk megígérni, hogy mindent és azonnal közlünk. Az olvasószerkesztés jogát pedig fenntartjuk. Köszönjük a megértéseteket.
Így tud szépen lassan megfojtani belülről egy rettenetes élmény és az utána következő közel két évtizedes hallgatás
Egy személyes vallomás… tiszta szívünkből kívánjuk, hogy ne legyen senki számára ismerős a helyzet. Bárcsak.
Szoktál kincskeresőt játszani te is?
„A barátaim szerint a tűzzel játszom, és előbb-utóbb meg fogom égetni magam. De nem érdekel.”
„Figyelmeztettem, hogy el fogunk hidegülni egymástól. Nem vette komolyan. Mondtam, hogy el fogom hagyni. Nem vette komolyan. Mondtam, hogy nem fogok boldogtalan házasságban élni, inkább elválok. Nem vette komolyan.”
A túláradó, szeretetteljes anyai érzelmek nem születnek meg minden esetben a csecsemővel együtt.
Altató, másképp, az örök télben, ahol a gyereknek felnőtté kell válnia, idő előtt.
Amikor épp kezdesz belerázódni a home office-os hétköznapokba, szépen kialakul a napirended, és akkor bumm!, jön derült égből a villámcsapás.