Mindenkinek van egy története. Legalább egy, ami van annyira érdekes, hogy mások is szívesen meghallgatják. Vagy azért, mert van benne valami különleges, vagy épp ellenkezőleg, azért, mert olyan átkozottul jellemző sokunkra. Lehet, hogy tanulságos, lehet, hogy inspiráló, felháborító, izgalmas, vagy egyszerűen csak vicces. Ez itt a te oldalad, oszd meg velünk és a világgal a te történetedet!
Ha az alábbi gombra kattintasz, egy űrlapot találsz, ahol a neved és email címed megadása után rögtön be is írhatod a sztorit, ami velünk is megtörténhet.
Ui. Noha nagyon igyekszünk, de sajnos nem tudjuk megígérni, hogy mindent és azonnal közlünk. Az olvasószerkesztés jogát pedig fenntartjuk. Köszönjük a megértéseteket.
„Reménykedem, hogy egy nap a bíróságok tényleg meghallgatják a gyerekeket, hogy az anyák, akik védik a gyerekeiket, nem hisztérikáknak lesznek beállítva, hanem olyan erős és emberfeletti türelemmel és szeretettel megáldott lényeknek, akik a végsőkig harcolnak a gyerekeikért, még akkor is, ha egy teljes jogi rendszer van ellenük és a gyerekeik ellen.”
„Nem tudom megmondani, hogy ő vagy én tettem azokat a lakatokat a ketrecemre, de úgy éreztem, a kulcsokat ő őrzi.” Vajon bocsánatos bűn a hűtlenség, ha rabnak érzed magad egy kapcsolatban?
És te mit kívánnál a hullócsillagoktól? „Kiscserháti” azt, hogy ne veszítse el végleg a hangját.
„Nem vészesen rossz házasság a miénk. Csak valamiért senki sem érzi jól magát benne.”
Amikor megérkezik a szeretet, csak épp évtizedes késéssel.
Ki számít lelki sérültnek? Mindenképpen menekülnünk kell attól, akinek hegek borítják a lelke felszínét?
Vajon tényleg örökre le lehet tenni egy kővel a szív fájdalmát?
Megrázó vallomás egy fiatal nőtől, aki hiába próbálta, nem tudta megmenteni az édesapját. „Nem az alkohol vitte el, hanem az a temérdek kibeszéletlen fájdalom, amit nem tudott másként elviselni.”