A háborúban azzal kínozták a hadifoglyokat, ami sok szülőnek a mindennapi kegyetlen valóság.

„Csak egy cél lebegett a szemem előtt, hogy kijussak a pszichiátria zárt osztályáról. Nem érdekelt semmi más, az sem, hogy kerültem ide, vagy hogy mit keresek itt.”

Vajon meg lehet szakítani az ütlegeléseknek, a szeretetlenségnek e családon belül forgó ördögi körét?

„Nem akarom, hogy a gyermekem ugyanezt élje át. Nem akarom, hogy azt érezze, értéktelen, és egész életében mások életéhez asszisztáljon.”

Egy anya vallomása, aki úgy érzi, nem lettek könnyebbek a napok az idő múlásával.

Kemény sorsok, megható történetek és nagy tanulságok – egy bajor idősek otthonában dolgozó olvasónk írása:

„Szomorú látni, hogy egy edző pár mondatával mekkora rombolást végez. Hogy nem motivál, hanem bomlaszt. Hogy nem az erősségekre megy, hanem levegőnek nézni a gyengébbeket” – írja meg tapasztalatait egy anyuka, aki nemcsak azt fájlalja, amit az ő gyerekével műveltek, de jogosan érezheti úgy, ilyen körülmények között nehéz lesz egy egészséges, szívesen sportoló generációt kinevelni.

Évtizedekkel ezelőtt még nem álltak a szülők rendelkezésére olyan információk, mint ma, és az idegtudomány sem volt még annyira fejlett. Így történhetett, hogy egy fiatal nő a fia diagnózisával egy időben szembesült azzal, mi okozta mindig is az ő saját elakadásait az életében, amit addig semmilyen terápiával nem tudott megoldani.