A gyerekről való posztolás kérdése tulajdonképpen arról szól: veszélyezteti-e a gyerek egészséges fejlődését, és ha igen, a szülő korlátozható-e döntési szabadságában? Nem véletlenül nem akar véget érni a vita az Insta-szülőségről…
Pont ez a negyven óra tenné rövidebbé a várakozást? Épp az a tanfolyam van útban, amely a döcögő gyerekvédelmi rendszerben valóban kifogástalanul működik?
„Olyan korábbi lakónk is segített, aki a csömöri intézményünkből költözött ki önkormányzati lakásba öt-nyolc éve, és azóta a saját lábán áll. Még a gyermeke is küldött nekünk a zsebpénzéből. Az, hogy nem felejtették el a segítségünket, nagy elismerés, azt mutatja, hogy van értelme annak, amit csinálunk, hogy történnek jó dolgok is, nem csak a baj termelődik újra és újra vég nélkül.”
Ugyan hozzá lehet szokni, meg fel a fejjel, meg bárkivel megtörténhet, mondják… de valójában miért is kéne ezt elfogadni? Csak mert mindannyiunkkal megesik?
Egy holland-magyar házaspár gondolt egy merészet, és nap mint nap 140 (néha ennél is több) adag ételt „dobtak össze” barátaik és Facebook-ismerőseik támogatásával, hogy melegételhez jussanak azok, akiknek nem volt erre más lehetőségük.
„Szóval, ki hogyan is vizsgázott?”
Döbbenetes számok: a világban évente körülbelül tizenkétmillió kiskorú lányt kényszerítenek házasságkötésre. Mik ennek a jelenségnek a leggyakoribb okai?
A járvány miatt sok ember került egzisztenciálisan nehéz helyzetbe, és vannak olyan munkakörök, amelyeket különösen sújt a leállás miatti krízis. Az iskolák büféit üzemeltetők például országszerte kivétel nélkül parkolópályára kerültek. Dóri utánajárt, hogyan próbálnak a víz felett maradni ezek az emberek.