„Láthattuk a példádon: falat dönteni mifelénk csak úgy lehet, ha az ember néha (valójában: folyton) fejjel megy neki, újra meg újra neki kell koppanni teljes erőből, és olyankor lehetőleg összeharapni az ajkakat, hogy senki ne hallja, ha fáj. Se a bántó, se az, akit bántanak.” Mindannyiunk megszakadt szívéből Csepelyi Adrienn írt cikket:
Már a XIX. században is voltak olyan nők, akik akár még börtönbe is vonultak azért, hogy elismerjék a jogaikat. Értünk tették, köszönjük meg nekik.
„Nemcsak láthatatlanná tesszük a szegényeket, hanem hangtalanná is, egyre kevésbé képesek arra, hogy a saját helyzetük érdekében szót emeljenek, tiltakozzanak. Már a méltóságtudatuk is elvész lassan. Ennél veszélyesebb dolog nem történhet egy társadalomban.”
Amikor szoknyahossz alapján állítanak ki rólad szakvéleményt. Ismerős?
Tudatossság, tudatosság, tudatosság. Kérj segítséget, ha nem boldogulsz egyedül munkaügyekben!
„Emberek, lehetünk érzékeny és értelmes, a közös jót szolgáló lények anélkül is, hogy megpróbálnánk mindentől megszabadulni, ami bármilyen szinten támadható! Hiszen nincs ezen a világon olyan ember és olyan kinyilatkoztatás, ami támadhatatlan lenne.”
„Nem racsni való a te kezedbe, angyalom, hanem fakanál!”
Legyen ez az év a változásé, amikor megtanulunk másképp, más fejével, érzékenyen, szolidárisan gondolkodni, „csak akkor”-ok, „igen, de”-k és kirekesztés nélkül!