–

A választási kampány finisében a kertemben ásva arra lettem figyelmes, hogy milyen szép színek vannak délután, függetlenül attól, hogy lesznek-e visszalépések az ellenzéki oldalon, vagy merre járt Orbán Viktor.

Túl vagyunk egy nagyon kemény időszakon, amelynek során sokan mondtak olyanokat, amikre utólag nem lesznek büszkék. Felnőttként elég pontosan tudjuk, hogy a politikai kampányok természetéhez tartozik az ígérgetés, az érzelmek gerjesztése és az ellenségkép kialakítása. De hiába tudjuk, mégis magával ragad minket, és rázza az életünket, mint baba a csörgőt, mi meg csörgünk szakadatlan.

Ez az őrült ricsaj vette körül a gyermekeinket, akiket boldog és egészséges emberré szeretnénk nevelni. Itt az ideje annak, hogy feldolgozzuk velük az eseményeket, és beszélgessünk velük a jövőről.

A jövő ugyanis leginkább ezeken a beszélgetésekben dől el, nem a szavazófülkékben. Itt tudunk arról beszélni, hogy mit is jelentenek a győzelmek és a kudarcok az ember életében.

Hogy a legsikeresebb emberek tele vannak hatalmas kudarcokkal is, amiből rengeteget tanulnak. A gyerekeknek meg kell tanulniuk, hogy a fejlődés sok bukáson keresztül zajlik, ilyen a természete. Természetesnek kell tartaniuk, hogy sok olyan helyzet van az életben, ahol nem az történik, amit épp leginkább szeretnénk, de ez nem tragédia, nem világvége.

Beszélhetünk nekik arról, hogy a választások után nagyon sok ember szokott csalódott lenni, de ez teljesen rendben van. A focivébét is csak egy csapat fogja megnyerni, rengeteg ember csalódott lesz a világon, de ez nem jelenti azt, hogy ők soha többé ne szurkolnának a csapatuknak, ha az szépen és lelkesen játszott.

Beszélhetünk nekik arról, hogy a demokrácia lehetőséget biztosít arra, hogy gyakoroljuk a győztesek és a vesztesek viselkedését. Hogy mindenki számára sokkal szimpatikusabb egy szerényen viselkedő győztes, mint a megrészegült bajnok. De bajnokként sokkal nehezebb szerénynek lenni, mint vesztesként, ezt tehát gyakorolni kell. De ez is rendben van.

És rendben van az is, hogy a vesztesek szomorúak, hiszen nem ezt szerették volna. És a jó vesztes tanul a hibáiból.

Ahogy a jó győztes is sok mindent elleshet legyőzött ellenfeleitől.

A jó vesztes tud emelt fővel gratulálni a győztesnek, hiszen tudja, hogy ő maga is nagyon sokat ért el, nagyon sokat fejlődött.

Szülőként beszélhetünk nekik arról, hogy a születésükre és az ezt követő időszakra milyen jól emlékszünk, de gőzünk sincs arról, hogy akkor éppen ki volt a külügyminiszter vagy hány kulcsos volt a jövedelemadó. Mert a születésük élmény volt, az adó meg körülmény. Az a gondoskodás és szeretet, amivel ápoljuk őket, független attól, hogy éppen ki alakíthat kormányt.

Tanárként beszélhetünk arról, hogy egy jó óra soha nem függhet attól, ki az oktatási miniszter, csak attól, hogy a tanár és a diák hogyan fordul egymás felé, mennyire érdekli a másik személyisége.

Elképesztően sokat lehet tanulni olyan emberektől, akiknek a politikai nézetével nem tudunk azonosulni. És sok olyan ember van, akitől nagyon távol akarjuk tartani magunkat, mert emberként rossz élményeink vannak róla, miközben teljesen egyformán szavaztunk vele. Ilyen összetett ez a dolog.

Nyugodtan beszélhetünk arról, hogy a politikusok olyan problémákra keresik a megoldásokat, amik az embereket zavarják. Mindannyian azt szeretnék, hogy Magyarországon jó legyen élni. De ezt különböző módon képzelik el. Ahogy a legfinomabb vasárnapi ebédet sem egyformán képzelik el különböző családok, úgy itt sem várhatjuk ezt el. Ám ettől még meg lehet mindet enni, ha nem is ízlik annyira.

A választók pedig arra adják a voksukat, akinél leginkább azt érzik, hogy a legnagyobb problémájukra jó megoldásokat ígérnek. Akik hihetően tudnak ígérni, azok sok szavazatot kapnak.

Ez nem feltétlenül jelenti azt, hogy jól fognak kormányozni, de azt mindenképpen, hogy meg tudják arról győzni az embereket, érdemes bennük bízni.

És ez az érzelmi biztonság, amit minden ember legyen felnőtt vagy gyerek ösztönösen keres.

Minden kormány hoz olyan intézkedéseket, amelyek az emberek életét könnyebbé vagy biztonságosabbá teszik. De ez az intézkedés másoknak épp nem lesz kedvező. Így alakulnak ki a feszültségek, hiszen mindenki azt teszi szóvá, ami neki rossz, amitől szenved vagy fél. És jól teszi, ha szóvá teszi.

Beszélgessünk arról is, hogy minden embernek van önbecsülése, és az is fontos neki, hogy értelmes és jó szándékú embernek tarthassa magát. Az azonos pártra szavazók bölcsnek és felelősen gondolkodónak tartják egymást, míg az ellenfélre szavazókat nemzetrontónak és megtévesztett birkának csúfolják. Mint az oviban. Aztán együtt mennek velük színházba, ugyanazt a várost szeretik, és milliókért üzletelnek velük, mikor lakást vagy autót vesznek egymástól. Tehát a hétköznapokban sokkal jobban együttműködnek, mint azt a választási kampányban gondolnánk.

És szerencsére sokkal több hétköznap van, mint választás.

Beszéljünk nekik arról, hogy mennyire fontosak a családokban és az osztályközösségekben azok az emberek, akik alig hallatják a hangjukat. Akik természetüknél vagy pillanatnyi hangulatuknál fogva csöndben maradnak, nem nyomulnak előre, nem tudják olyan remekül képviselni az érdeküket, mint a nagyobb hangúak. Miközben sokszor megbízhatóbbak, és többet tesznek az ügyek előrehaladásáért, mint a frontemberek. Hogy nekik is vannak vágyaik, álmaik, amiket meg kell tudniuk valósítani, és ebben sokat tudnak nekik segíteni azok, akiknek könnyebben megy az önérvényesítés. És nekik is érezniük kell, hogy fontosak, pontosan olyan fontosak, mint a nagyszájúak, mert ettől szárnyakat kaphatnak!

Az életminőségünk ugyanis nem függhet kizárólag az uralkodó politikai hatalomtól. A magyar emberek többsége ettől a külső körülménytől teljesen függetlenül tudja átélni életének legnagyobb boldogságait és szomorúságait. Ennek megmutatásában sokat segíthetünk a gyerekeknek.

A kisgyerekek azt az attitűdöt utánozzák, amit a felnőtteken látnak. Ha összeomlást éreznek, akkor ők is feszültek lesznek, ha ordító örömet, akkor ők is kikelnek magukból. A felnőttek felelőtlen politikai magatartása beszivárog a gyerekek lelkébe, és feleslegesen torzítja az egészséges lelküket. A tizenévesek sokszor elfordulnak szüleik politikai okoskodásától, esetleg fekete-fehér ítéleteket mondanak a különböző politikai oldalakról, de ők sem tudnak még ezzel a problémával mit kezdeni. Mint ahogyan a felnőtteknek sem megy könnyen.

Beszélgessünk hát, és ne feledjünk el élni!

A madarak énekelnek, a Nap holnap is fel fog kelni, és megyünk dolgozni, oviba, iskolába. Mama vigyázni fog rád, mikor átmentek a zebrán, és a szomszéd vasárnap reggel hangosan fog füvet nyírni. A legfontosabb dolgok odabent és odakint is változatlanok lesznek. Érdemes ezt átismételnünk minden választás után.

 Kökéndy Ákos

Kiemelt képünk illusztráció - Forrás: iStock by Getty Images/vadimguzhva