Az első ember, akit megpillantottam, egy hatvan körüli nő volt, vastag bokáját fehér klumpába bújtatta, virágmintás otthonkát viselt. Kék-fehér csíkos műanyag szatyrot szorongatott, amiből egy félliteres Fütyülős-üveg kandikált ki, meg egy vadvirágokból font szegényes csokor. Ekkor tudatosult bennem igazán, hogy hazaértem.
Mivel a honvágyam csak az otthonról hozott ízektől enyhül, ezúttal székelykáposztát főzök. Margit nénje-félét, de magyar fogást Magyarországon – és egy kicsit büszke is vagyok, hogy kezdek „beilleszkedni”. Bár a magyar fogásomnak még mindig otthoníze van, de ezt nézzétek el nekem.
Noha a gyerekkorom őszeinek zakuszkaillatuk van, bármennyire keresem is Budapesten, nem találom a jól ismert füstös évszakot. A vinettás, a paprikás, a paradicsomos, a hagymás őszt. Semmi hazai nincs a levegőben, így már-már beletörődöm, hogy idén bizony zakuszka nélkül maradok. Aztán gondolok egy nagyot.
Az ország születésnapján az ember önkéntelenül is számvetést készít. Mit jelent számára Magyarország ? Mi az, ami leginkább hiányozna, ha ő is úgy döntene, ahogy 600 ezer honfitársa, és inkább másutt próbálna szerencsét? A honvágyról, a leginkább hiányzó dolgokról vallanak olyanok, akik külföldre költöztek.
A továbbtanulásunkat, a karrierünket, az egész életünket befolyásolhatja, ha nem tudunk megbirkózni a honvággyal. Min múlik, hogy kinek mekkora szenvedést okoz, és hogyan segíthetünk egymásnak? Tippek külföldre költözőknek, diákoknak, szülőknek.
Mit tehet az ember, ha otthon nem kap lehetőségeket, ha összecsapnak a feje felett a pénzügyi gondok? Milyen érzés hátrahagyni egyetemista gyereket és idős szülőt?
És neked? Neked mit jelent? Neked mi hiányzik?
Nem úgy van ám, mint a mesében, hogy aki világgá megy szerencsét próbálni, az rögtön fejest ugrik a habzsidőzsibe.
Bármennyire is könnyűnek tűnik itthonról nézve, bizony olykor keserű a külföldön élés kenyere, melybe súlyos dilemmákat, mély érzelmeket gyúrtak. TE hogy döntenél?
Pásztory Dórit folyamatosan „beteggé tesszük". Szándékosan, aljas módon. Mégpedig azzal, hogy mennyire jól érezzük magunkat itthon, a szerkesztőségben, a WMN-estjeinken, a csapatépítő találkozókon, sőt a szokásos hétköznapi munkaidőnkben is. Úgyhogy csináltunk neki egy jó kis betegséget, amit honvágynak hívnak...