„Utána jött a bűntudat. Becsapom magam, hazudok magamnak, nem az én életemet élem. Ráadásul hazudok neki. Elveszem tőle az éveket, hogy boldog kapcsolatban élhessen és családot alapítson. Szemét vagyok. Vele és magammal is.”
Coming out egy Facebook-posztban.
Hogyan élvezhetné felhőtlenül egy homoszexuális fiú ezt a fontos filmet, ha összesúgnak a háta mögött, amikor belép a moziterembe?
Ennyire egyszerű? Ennyire egyszerű!
Édesapja tíz évvel ezelőtti halálakor határozta el, hogy szorosabbra fűzi a kapcsolatot magyarságával. Azóta megalapították és sikerre vitték a Prezi.com-ot, amely mára Magyarország egyik legismertebb exportcikke. Ő maga pedig Svédországból hazahozta személyes szabadságát is, például a magyar cégvezetők közül szinte ő az egyetlen, aki nyíltan vállalja, hogy meleg.
Ahogy megszoktuk Zolitól: kíméletlen őszinteséggel áll bele abba, amivel senki sem szeret szembenézni. De sosem késő belátni és bocsánatot kérni. A befejező részből kiderül, miként változott meg azon a kínkeserves úton, amit ő és a szerettei bejártak a coming out óta.
Lakatos Márkról mindenkinek van véleménye. Nem csoda. De most azt kérjük tőletek, hogy bármit is gondoltatok eddig róla, egy pillanatra tegyétek félre... és nézzétek meg őt DTK Elviszlek magammal sorozatának legfrissebb epizódjában:
Tehetetlenség, magány, bűntudat, tomboló aggodalom... szélsőséges emberi érzelmek egész során megy keresztül egy szülő, amikor kiderül, hogy a gyereke a saját neméhez vonzódik. És a belső harcok mellett szembe kell néznie a külvilág sokszor még szélsőségesebb reakcióival is. Ez történt Zsófiékkal, miután kiderült, hogy a lánya meleg.
Fontos segítség, hogy léteznek olyan meleg gyereket nevelő családok és édesanyák, akik nyilvánosság elé állnak a történetükkel – mondja a témával foglalkozó egyik legismertebb magyar pszichológus. Őt is meghatották a lánya coming outjáról író édesanya sorai. Ezt a levelet írta neki válaszul.
„Őszintén, semmit nem titkolva írtam le a történetünket, hátha más édesanya is olvassa és arra gondol: Istenem, hát más is keresztülment ezen?" – írta nekünk Zsófi az e-mailben. Miközben olvastuk, úgy hullott a könnyünk, mint a záporeső. Szánjatok rá tíz percet!