Ha egész életedben csak egyetlenegyszer voltál balettelőadáson, majdnem biztos, hogy a Diótörőre ültél be. Csajkovszkij darabja ugyanis amellett, hogy sokak számára beavatási szertartást jelent a balett világába, minden idők legismertebbje a műfajban, és mára már elválaszthatatlan része a karácsonynak. Azonban ez nem mindig volt így.
Barna Bori nemrég a Margaret Island és a Szegedi Kortárs Balett közös előadásán járt, és megfogalmazta: többször kéne balettelőadásra mennie. De vajon mi tartotta vissza egészen eddig?
Gyerekkorában a fehér telepesek az életét akarták, később Európában oroszra változtatták volna a nevét – Maria Tallchief azonban nem tört meg, és oszázs őslakosként vált Amerika első prímabalerinájává.
Mi köze a Migosnak és a „Reszkessetek betörők” Kevinjének Csajkovszkijhoz? És hogy jön ide a Disney?
„Hajlamosak vagyunk más mércét használni azokkal a gyerekekkel, akik már fiatalon nagyon kemény munkával komoly fejlődést és eredményeket érnek el. Fontos annak tudatosítása, hogy a jövőbeni sikerek érdekében ne áldozzuk fel az egészséges és boldog gyerekkorukat” – gyerekpszichológus vendégszerzőnk a tánc világában tapasztalt visszaélésekről és azok megelőzéséről:
Mielőtt elkezdenél ábrándozni a tavaszi balerinádról, a hátul kivágott bodydról és a tüllszoknyáról, gondolj bele, mi mindent jelképeznek. A balett ugyanis ebben az évben is az egyik legfőbb divatirányzat lesz.
Hatvannégy évesen még mindig aktív táncos, akit meg lehet kérni arra is, hogy 10 fokos hidegben agyaggal kenje be az egész testét egy szerep kedvéért, vagy eljátsszon egy hullát egy elsőfilmes rendező filmjében. Lőrinc Katalin mindent tud a testről, és arról is, hogyan érdemes élni. Van mit tanulnunk tőle.
Mikor csináltál utoljára valamit először? Cinti néhány napja, amikor balettelőadásra ment.
„Miért is kéne egymással harcolni ahelyett, hogy ideológiamentesen azon dolgoznánk: az országunk élhetőbb legyen, az állampolgárai ne szegényedjenek el, és a gyerekeink el tudják képzelni itthon az életüket?” – teszi fel a kérdést Székely Kriszta színházrendező.
„Maszkban táncolni levegő nélkül. Kitartani kilátások nélkül.” Milyen jövő várhat a táncművészekre és balett-táncosokra most, hogy minden bizonytalanná vált, a szakma általános megbecsültsége pedig elkeserítő képet mutat?