A legtöbbször nem tudunk róla. Csak azt vesszük észre (jó esetben), hogy valami nincs rendben. Teljesen mindegy, hogy mit gondolunk a gyerekeink digitális szokásairól, a tény attól még tény marad: ahogy az életükben nagyjából mindent, egymás bántalmazását is leggyakrabban online intézik.
A gyerek étvágytalansága, fáradtsága, levertsége vagy időről időre fellépő fejfájása mögött lehet, hogy nem egy sima vitaminhiány vagy a szervezet gyors, hirtelen fejlődése áll. Hanem valami sokkal komolyabb.
Szeretet: „Már nem tudom, mit jelent ez a szó. Mert az elején valóban nagyon szerettem. Ő lett a sohasem volt apám... amíg először le nem cibálta rólam a ruhát.”
„Mire a bugyimon belül kerül, már biztos vagyok benne, hogy megint hányni fogok. Újabb eredmény a brit kutatóknak: megfelelő mennyiségű rettegés és undor hatására akkor is tudsz hányni, ha azt gondolnád, nincs mit. ”
Orvosok, akik zaklatják a pácienseiket. Nők, akik el sem hiszik, ami történt. Feljelentés? Az alig van.
Tizenöt éves éves koruk előtt a magyar lánygyermekek 20 százaléka él át fizikai erőszakot, öt százalékuk szexuális erőszakot, 24 százalékuk szexuális- és fizikai visszaélést. Ezt most emésztgesd egy kicsit, aztán KATT a cikkre.
„Van megoldás az internetes és egyéb bántalmazás megelőzésére és/vagy kezelésére: te. Az időd, a figyelmed, a végtelen türelmed. Az, hogy tudja, bármikor számíthat rád.”
Nem kérjük ki magunknak. Elmondjuk.
Döbbenetes, hogy mennyi nőnek van élménye közterületen történő zaklatásról. Farokdörzsölés, belógatás, odanyomakodás, nyilvános önkielégítés... íme, hét dolog, amit jó ha tudsz az ilyen helyzetekről és a helyzetre adott reakciókról.
„Azt hiszed, tudod. De el sem tudod képzelni.” – írja valaki arról, hogy egy kívülálló számára mennyire felfoghatatlan az a pokol, amiben egy bántalmazó kapcsolatban élő ember sínylődik nap mint nap. És hogy milyen okok miatt nem tud belőle kilépni? Kiderül a cikkből: