Eszenyi Enikő, Marton László, Gothár Péter, Kiss-B. Atilla. Nevek a magyarországi metoo történetéből. Botrányok, elmaradt bocsánatkérések, mentőövek. Volt értelme a kiállásnak? Hova jutottunk ezen a téren az elmúlt években? Gyárfás Dorka riportja pár nappal ezelőtt jelent meg a WMN új, XL rovatában, íme, a legizgalmasabb részek:
Mondhatjuk-e, hogy a magyarországi metoonak vannak eredményei? Vagy nagyobb a csalódottság, és marad a hallgatás törvénye? Mit adunk át a következő nemzedéknek, sikerül-e számukra tisztább és egyenlőbb viszonyokat hagyni? Gyárfás Dorka nagy lélegzetvételű riportja a WMN új, XL rovatában:
Jól bocsánatot kérni, ténylegesen bocsánatot nyerni és igazán megbocsátani, majd meggyógyulni a helyzetből bonyolult és nehézkes folyamat. Ráadásul nem is mindig (vagyis inkább: nagyon sokszor nem) sikerül. De egyáltalán mit jelent megbocsátani? Kiről szól valójában a bocsánatkérés? Meg tudunk gyógyulni annak ellenére is, ha nem tudunk megbocsátani? Itt a Beszélnünk kell! új epizódja D. Tóth Krisztával és Orvos-Tóth Noémivel:
Mi a rosszabb annál, ha valaki képtelen bocsánatot kérni? Hát a kamu bocsánatkérés! Őrület, milyen sokféle van belőle… Melyikkel lehet benneteket kikergetni a világból?
„A lehunyt szemek szövetségéről van szó. Az érdekekről, a titkokról, az elfordított fejekről, a magunk után behúzott ajtókról.
A kipárnázott, felvizezett, megúszós bocsánatkérésekről. Amelyek olyan nagyon jól mutatják a rendszerszintű relativizálást. Ami elszívja a levegőt a valódi szembenézéstől.”
Mi az, amit nekünk most feltétlenül haza kell vinnünk Dél-Koreából, a vizes vb-ről és Kenderesi Tamás szexuális zaklatásának ügyéből?
Együtt lépegetünk az úton. Akkor is együtt, ha az egyikünk megbotlik. Azt is kettőnknek kell helyre hoznia. De az első lépés az, hogy beismerd: hibáztál.