Az oldschool macsóság mindentől megfoszt, amiért élni érdemes
A címével ellentétben nem a tánc adja ugyan ennek a filmnek a fő motívumát, igazán komoly táncos jelenetre ne is számítsatok, viszont van más, ami kárpótoljon:
A címével ellentétben nem a tánc adja ugyan ennek a filmnek a fő motívumát, igazán komoly táncos jelenetre ne is számítsatok, viszont van más, ami kárpótoljon:
Szívhez szóló gondolatok egy apa-lánya kapcsolatról, amely nemcsak átvészelte kritikus időszakait, de sokkal mélyebbé is alakult.
A női testépítők kapcsán sok sztereotípia él az emberek fejében – ezeket szeretné lebontani egy új magyar film, a Szelíd, amelynek a főszereplője nemcsak világbajnok testépítő volt (ma pedig személyi edző), de a kinézetén és a tapasztalatain túl is sok mindent hozzáadott a filmhez. Vele beszélgettünk testképzavarról, domináns férfiakról és előítéletekről.
„Én már tényleg azt hittem, hogy soha nem lesz gyerekem. Éppen ezért emlékszem olyan élesen a pillanatra, amikor először felfogtam, mi… illetve ki vár rám.” Boldog apák napját kívánunk minden érintettnek Dolák-Saly Róbert megható vallomásával és a lányához írt dalával:
„A múlton nem tudok változtatni, de akkor ideje elindulnom azzal a csomaggal, amit mégis kaptam tőled.”
„Vannak dolgok egy lány életében, amiket csak az apák tudnak megtenni.”
„Mindenfélét kiabált még, ormótlan, bántó, ijesztő szavakat, de a leány már nem értette, csak távolról hallotta a hangját, a feje szédült – erősen lázas is volt a sebtől – a könnyei csurogtak, és sikítani kezdett, kitépte magát az erős markokból, amik vállon ragadták, az apja közben kacagott bele az arcába, eszelősen kacagott, egyre hangosabban, egyre nagyobb erővel, majd hirtelen abbahagyta...”
„A kislány pedig minden férfiban apát látott, őt kereste folyton az utcán elhaladó nyurga alakokban.”
„Az apja háza nem messze volt, a helységnévtábla mellett, ami a két falut elválasztotta egymástól. Gyakran mosolygott rajta gyermeki eszével, hogy a konyha és a szoba az egyik faluban van, de a kert, meg a tyúkudvar része már a másikhoz esik.”
„Az út kedves volt. Dobogó szívvel indult neki. Szorongatta az ismeretlen, az idegenség, az ezernyi lehetőség tudata, vagy az, hogy majd mégsem találja meg benne a helyét, azt, amit keres, vagy csalódott lesz, de ahogy maga mögött hagyott mindent, egyszerre könnyű lett.”