Körülbelül 200 ezer ember hagyta el Magyarországot a 65 évvel ezelőtt, október 23-án kitört forradalom nyomán, ez pedig rákényszerítette az Egyesült Nemzetek Menekültügyi Főbiztosának Hivatalát arra, hogy felnőjön a feladathoz, és gondoskodjon ennyi ember biztonságos elhelyezéséről.
„A kettős mérce végigkísérte a pályámat, nőként sokkal többet kellett bizonyítanom, ami miatt hajlamossá váltam bizonyos helyzetekben túlkompenzálni, és a kelleténél keményebbnek lenni, hogy így védjem magam” – mondja az egyik legjobb magyar fotóriporter, aki a menekültválságban készült képeiért Pulitzer-díjat kapott.
Tízéves kora óta anorexiás volt, azt mondta, azért hagyta abba az evést, mert nem akart felnőni.
2001 óta június 20-án, vagyis a menekültek világnapján emlékezhetünk meg azokról, akik rákényszerülnek, hogy elhagyják az otthonukat. De ki számít pontosan menekültnek? Ki a migráns? És az elvándorló? Hogyan alakult át bizonyos fogalmak jelentéstartalma az elmúlt években? A cikk történeti szakújságíró szerzője az elmúlt évszázad példáin keresztül mutatja meg, milyen okok állhatnak egy-egy menekültválság mögött.
Vajon miért indul el egy háromgyerekes apuka a nagyvilágba, hogy másokon segítsen?
A fájdalom annyi erőt adott nekik, hogy legyőzhetetlenek lettek.
Annyi értékes és érdekes gondolat van ebben a beszélgetésben, hogy nem is tudunk kiemelni belőle egyet ide... inkább olvassátok el. Tényleg.