A 15. alkotmánymódosítás sokkja után újabb, a civil- és sajtószabadságot fenyegető törvényjavaslat borzolja a kedélyeket. A közbeszédben „ellehetetlenítési törvényként” ismert tervezet Móra Veronika szerint „a betetőzése egy több mint tíz éve tartó folyamatnak”. Az Ökotárs Alapítvány igazgatója úgy látja, az egész célja, hogy befeketítse azokat, akik nem értenek egyet a kormány politikájával.
A WMN csapata videóban mondja el a véleményét a kedd éjjel benyújtott „A közélet átláthatóságáról” szóló törvénytervezetről.
Éjfél előtt nyújtották be azt az új törvényjavaslatot, miszerint ha a Szuverenitásvédelmi Hivatal úgy véli, hogy egy külföldről támogatott szervezet veszélyezteti hazánk szuverenitását, akkor javasolhatja, hogy a kormány vegye jegyzékre a szervezetet. A listázott szervezetek az irgalmatlan mértékű pénzbüntetés mellett házkutatásra is számíthatnak. Laczó Adrienn ügyvéd, lemondott bíró szerint „nincsenek szavak arra, milyen mértékű jogtiprásról van szó.”
Mihez kezd a rendőrség, ha a bűncselekmény egyetlen bizonyítéka egy hús-vér ember? És milyen jogok járnak egy gyereknek, aki nemi erőszakból született? Daisy, aki érintettként maga is megtapasztalta a hatóságok elutasító hozzáállását, évek óta azon dolgozik, hogy az erőszakból született gyerekekre is a szexuális abúzus áldozataként tekintsenek.
„Mennyien lehetnek, akik rossznak, hibásnak gondolják magukat, szimplán azért, mert még senki nem mondta nekik, hogy »Én így is szeretlek«. Vagy csak szimplán »Elfogadlak«. Mennyien lehetnek, akik jó példa híján nincsenek tisztában vele, hogy melegként is lehet teljes és szép életet élni. Mennyien lehetnek, akik az elfojtás és a titkolózás miatt soha nem élik át a szerelmet, mert még a vágyaikat kielégítő egyéjszakás kalandok után is majd felőrli őket a bűntudat és a szégyen.”
Pont ez a negyven óra tenné rövidebbé a várakozást? Épp az a tanfolyam van útban, amely a döcögő gyerekvédelmi rendszerben valóban kifogástalanul működik?
Nem tudjuk elképzelni, milyen lehet más testben élni, mint amit az ember magáénak érez. Nem tudjuk elképzelni, milyen lehet annak a szülőnek, akinek a gyereke egy nap közli: egész életében gyűlölte a nevét, és nem tud a biológiai nemével azonosulni. Nem tudhatjuk, de próbáljuk meg átérezni, mert itt áll most előttünk két ember, aki hajlandó beavatni minket a legmélyebb gyötrelmeibe és titkaiba. És akiknek az intelligenciája önmagában is lenyűgöző.
„A »nem az én dolgom« nem jó tanácsadó: ma a transzneműek emberi jogai kerülnek veszélybe, de ha egy kormány ezt képes megtenni egy közösséggel, megteheti bármelyik másik, a megszokottól eltérő réteggel is,
és mikor már senki sem marad, aki melléd állhatna, mert mindenkit ellehetetlenítettek, már késő lesz felemelnünk a hangunkat.”
„Minél távolabb, annál jobb. A civileknek is meg csak addig nagy a szájuk, amíg fel nem robbantják a kedvenc romkocsmájukat. Ezek a gyerekek nem a mi gyerekeink." – Mi lesz a menekült gyerekekkel?