Mihez kezd a rendőrség, ha a bűncselekmény egyetlen bizonyítéka egy hús-vér ember? És milyen jogok járnak egy gyereknek, aki nemi erőszakból született? Daisy, aki érintettként maga is megtapasztalta a hatóságok elutasító hozzáállását, évek óta azon dolgozik, hogy az erőszakból született gyerekekre is a szexuális abúzus áldozataként tekintsenek.
„Mennyien lehetnek, akik rossznak, hibásnak gondolják magukat, szimplán azért, mert még senki nem mondta nekik, hogy »Én így is szeretlek«. Vagy csak szimplán »Elfogadlak«. Mennyien lehetnek, akik jó példa híján nincsenek tisztában vele, hogy melegként is lehet teljes és szép életet élni. Mennyien lehetnek, akik az elfojtás és a titkolózás miatt soha nem élik át a szerelmet, mert még a vágyaikat kielégítő egyéjszakás kalandok után is majd felőrli őket a bűntudat és a szégyen.”
Pont ez a negyven óra tenné rövidebbé a várakozást? Épp az a tanfolyam van útban, amely a döcögő gyerekvédelmi rendszerben valóban kifogástalanul működik?
Nem tudjuk elképzelni, milyen lehet más testben élni, mint amit az ember magáénak érez. Nem tudjuk elképzelni, milyen lehet annak a szülőnek, akinek a gyereke egy nap közli: egész életében gyűlölte a nevét, és nem tud a biológiai nemével azonosulni. Nem tudhatjuk, de próbáljuk meg átérezni, mert itt áll most előttünk két ember, aki hajlandó beavatni minket a legmélyebb gyötrelmeibe és titkaiba. És akiknek az intelligenciája önmagában is lenyűgöző.
„A »nem az én dolgom« nem jó tanácsadó: ma a transzneműek emberi jogai kerülnek veszélybe, de ha egy kormány ezt képes megtenni egy közösséggel, megteheti bármelyik másik, a megszokottól eltérő réteggel is,
és mikor már senki sem marad, aki melléd állhatna, mert mindenkit ellehetetlenítettek, már késő lesz felemelnünk a hangunkat.”
„Minél távolabb, annál jobb. A civileknek is meg csak addig nagy a szájuk, amíg fel nem robbantják a kedvenc romkocsmájukat. Ezek a gyerekek nem a mi gyerekeink." – Mi lesz a menekült gyerekekkel?