Ki lehet-e törni „a szexi akcióhős” és „a végzet asszonya” szerepekből? Erről ír Wilson Luca, miközben azt is elárulja, mi az a három dolog, amely biztosan közös benne és Angelina Jolie-ban.
Egy olyan társadalomban, amelyben a tehetséget idealizálják, valamiben nem elsőnek, nem legjobbnak lenni igazán felszabadító lehet, mondja szerzőnk, akinek szenvedélye a tánc.
Minden gyerek tehetséges, állítja pedagógus, tananyagfejlesztő szerzőnk, és hozzáteszi: csak lehet, hogy nem abban, amit a mai iskolarendszer értékel. A cikk segít abban, milyen irányban lenne érdemes keresgélnetek.
Miért nem fejlődik az oktatás? Mi a baj a pedagógusképzéssel? Mi a legfontosabb egy elsős gyereknek az új környezetben? Olvassátok el dr. Gyarmathy Éva véleményét e kérdésekben:
Egy közepes kézirat és a Pulitzer-díj között néha csupán egy remek szerkesztő a különbség. Így lesz irodalmi klasszikus egy vázlatból, majd ötvenöt év elteltével – egy gátlástalan kiadónak köszönhetően – ugyanebből a vázlatból kétes értékű mű.
„Kezdek rájönni, hogy sok dolog, amit a fiatalságom hozadékának véltem, valójában a sajátom. Nem azért vagyok hangos, érzelmes és idealista, mert ilyenek a tizenévesek, hanem mert egy hangos, érzelmes és idealista ember vagyok, aki eddig történetesen tizenéves volt. Csak azt veheti el tőlem a felnőttkor, ami igazán nem volt az enyém. A többit megtartom, még szükségem van rájuk.”
Meg kellett halnia ahhoz, hogy igazán népszerű legyen. Nem ezt a sorsot érdemelte.
„Nem tudja senki, hogy honnan jöttem, hogy hányszor volt sötét az ég fölöttem” – mennyire másképp hangzik ez egy nevelőotthonban lakó kislány szájából…
Igazi tünemény volt… és az is maradt.
Nem fukarkodni a dicsérettel, de őszintének és hitelesnek maradni…