A naivitás veszélyes, a hiszékenység végzetes lehet, a világ tele van Tartuffe-ökkel. A Nem kötelező irodalom mai epizódjával Lackfi János azt tanácsolja mindenkinek, hogy egészséges kételkedéssel nézzen a világra, és őrizze meg a józan eszét. Nehogy úgy járjon, mint Molière drámájában az egész Orgon család.
„Légy igaz szerető, mert a szerelem bölcsebb, mint a tudomány, bár az bölcs, és erősebb, mint a hatalom, bár az erős. Lángszínű a szárnya, és teste színes, mint a láng. Az ajka édes, mint a méz, és a lehelete olyan, mint a tömjén" – Oscar Wilde. Aki így ír a szerelemről, az rossz ember nem lehet, bármit is mért rá a sors.
Még egy gyerekek jogaival foglalkozó szakember számára is a pokol legmélyebb bugyrait tárja fel a Max című könyv. Ugyanakkor jelentetjük meg egy nagy kamasz véleményét a könyvről, mint a gyerekjogászét. Érdemes összevetni a kettőt.
A költők is emberek, állítja Lackfi János - és mi hiszünk neki. Janus Pannoniustól Szabó Lőrincig, Petőfitől József Attiláig sok mindenkiről kiderültek érdekes dolgok... De mivel az emberálarc mögött, a szövegeik mélyén ott van a feltörő isteni, hajlamosak vagyunk szemet hunyni a gazságaik fölött. Pedig.
Esterházy Péter, az egyik legnagyobb (a legnagyobb) élő magyar író. Nagyon beteg. Ő zárójelbe tette a bejelentést, de az ország irodalom- és emberszerető fele háromszoros betűnagysággal, fettel és kurzívan félti. A wmn.hu szerzője, Gina, EP egyik legnagyobb magyar rajongója. Ezt a levelet az aggodalom szakította ki belőle. „Péternek" szól.
„A mindent kaptam tőle" – írja Szentesi Éva Szabó Magdáról, aki ma volna 98 éves. És valóban. A cikkből kiderül, hogyan fogja egy halhatatlan írólegenda egy fiatal nő kezét. Szerelemben, csalódásban, boldogságban, fájdalomban, betegségben, a halál küszöbén, az újjászületésben...
Hogy lehet valaki egyszerre gátlásos és vagány? Szende és díva? Decens és lázadó? Irodalmár és show-woman? Scarlett O'Hara és Szent Johanna? Így.
MesÉLNI. A mese örömidő, közös élmény, védőburok, a mese a szeretet nyelve. És az a legjobb az egészben, ha a szívünk is rajta, benne van egy-egy mesében.
Lehet-e a verset kilóra mérni? Á, dehogy! Költészetté válhat egyetlen hang elhagyásával egy közönséges szó is? Hát persze! Ha rövid sorokat írunk egymás alá, az már költészet? A válasz: nem. A költészetet mégiscsak a gondolat ereje formálja azzá, ami.
„Szóval ugyanolyan könnyen, – ahogy az ember előrelapoz egy könyvben, – hogy megtudja, húsz oldallal
később mi lesz a gikszer – ipszilonnal vagy iksszel, – úgy csapnánk föl a jövő fényképalbumát, és az ember olyasmit látna néha, amivel nem is kalkulált." Idézet Varró Dániel Autó című verséből. Mert ma van a születésnapja! Mi napestig olvasnánk Varró Danit, ha tehetnénk... Ez itt egy válogatás a kedvenceinkből. És neked melyik a kedvenced tőle?