Címke: Madonna

Madonna visszatért. Ezt a mondatot milliószor olvashattuk már a sajtóban, ahogyan ezeket is: ő „a pop királynője”, aki „mindig képes megújulni”. Ezzel pedig le is jegyeztem az összes, unásig ismételt sztereotípiát, amivel Madonna leszámol a múlt héten megjelent tizenötödik lemezével. Mivel ez már nem (csak) popzene, mert most a megújulás helyett a megerősítést, és megerősödést választotta.

Dupla Madonna koncert, kutyaharapás, fájdalmasan szép szembenézések, régi kapcsolódások, könnyek, család, felismerések, új szokások – Steiner Kristóf őszintén elmondja, hogy van.

„Kevesebb dologra lennék büszke, mint arra, ha az maradna meg rólam, hogy melegikon vagyok. Mert az azt jelenti, hogy a szabadságot képviselem” – mondta korábban egy interjúban Péterfy Bori. De vajon mit is jelent pontosan ez a titulus, és kik viselhették a történelem során? Ennek járt utána Kanicsár Ádám András.

Ki volt Madonna, mielőtt Madonna lett? Merthogy éppen 40 éve tudhatjuk, ki ő.

Franciaországban élő szerzőnk, Kis Zsuzsa, egy párizsi kiállítás, az Úttörőnők, illetve a születésének 124. évfordulója alkalmából mutatja be nektek a festő Tamara de Lempickát, akinek fordulatos életútja, szenvedélyes szabadságvágya és csodálatos art deco képei sokakat inspirálnak.

Madonna bajban van, most már az is elismeri, aki a végsőkig kitartott mellette és védte minden lehetséges fórumon: Steiner Kristóf. És ez egyúttal őt is szembenézésre késztette.

„A legbotrányosabb dolog, amit valaha tettem? Még mindig itt vagyok” – mondta Madonna, akinek most, 63 évesen is sikerül alaposan felkavarnia és megosztania a közvéleményt külsejével. Sokan fanyalogva figyelik az énekesnő küzdelmét a korral, ám Steiner Kristófnak erről is markáns véleménye van:

„Én kinyitottam a szemem, ő pedig épp megszületett mint ikon – punk rockerből, tánctanoncból, kezdő színésznőcskéből, bajkeverő huligánból és underground művészből Madonna lett.”

„Azzal töltöttem a tinikoromat, hogy gyűlöltem magam a sok szarság miatt, amiről prédikáltatok nekem, hogy mi minden fog történni velem amiatt, mert meleg vagyok. Szóval remélem, hogy dühösek vagytok, dühösek is maradtok, érezzétek csak ugyanazt a dühöt, amire bennünket tanítottatok saját magunkkal szemben.”

„Amikor Steiner Gyulát arról kérdezik, miért érzi felelősségének ott lenni a felvonuláson, azt feleli: »Ne zavarjuk Istent, miközben alkot! Sokkal inkább csodáljuk meg munkájának gyönyörű eredményét. Aki elfogadásra, szeretetre, emberségre tanító vallások félreértelmezett szövegeit, dogmáit hangoztatja a melegeket támadva, annak azt üzenem: Isten az igaz, tiszta szívre méri egy ember nagyszerűségét, nem pedig arra, hogy egy férfi vagy egy nő izgatóbb számára.«”