Vasárnap esti Rúzs és Tükör egy szüzesség elvesztéséről, az erekben áramló, részegítő szerelemről, meg a jóról, amit az ember ott és akkor nem is biztos, hogy tud... Akárhogy is esett, az biztos, hogy mindenkinek feledhetetlen marad a saját története.
Mindenkinek van egy kedves, régen elkallódott tárgya a múltból... És mi történik, amikor ezt megtalálod?
Amikor észre sem veszed, hogy a másik szerelemnek álcázott zsarnokoskodással egyre csak gyötör. Amikor vak vagy a testi-lelki bántalmakra. Amikor azt hiszed, neki sohasem lehetsz elég jó. Akkor kell egy nagyot lépni.
Történet abból az időből, amikor minálunk még derékig ért a hó...
Bagdy Emőke mondta: „A mosogatólány nem párja a királynak." Ezt meg Szentesi: „A beszari meg az erős nőnek." Sztárom a párom, magyar kiadás.
Találkozol az igazival. Aztán szakítotok valamiért – talán csak egy hülyeség miatt. De úgy maradtok. Külön. És mégis együtt, valahol, belül. Ha akarod, ha nem, az életednek örökre része marad. Ez ilyen.
Amikor bekavar az ex... akkor kő kövön nem marad, úgy omlik össze az addig ígéretes, alakuló új kapcsolat.
Férfi. Nő. Vonzalom. Állati. Titok. És a felismerés, hogy bárki bármit mond, a szex csak akkor lehet igazán jó, ha olyasvalakivel csinálod, akibe rendesen belezúgtál. Vigyázat, felnőtt tartalom!
Meddig élnek bennünk a régi érzelmek? Miért van az, hogy sokszor évtizedeken át hordozzuk magunkban a csalódást, fájdalmat, haragot? Mennyit alakulnak a (v)érzékeny viszonyok az évek alatt? Szentesi Éva épp két évvel ezelőtt írta meg a mai bejegyzését egy művészeti estre. De mégis csak most szerette volna publikálni...
Amikor szerelmes leszel, úgy érzed, akkorák vagytok ti ketten, mint maga a mindent elnyelő világegyetem. De mi történik, ha elmúlik az érzés? Szentesi Éva 21 sorában ott van a válasz. Egy válasz.