„Tudja, nővér, nem meghalni félek. Elég idős vagyok már, nem félek a haláltól. Csak attól félek, hogy nem tudom, hogyan fog történni. Csak attól félek, hogy fájni fog, és hogy nagyon hosszan fog fájni…”
„Aby-vel összeraktuk a fehér kartonpapírból hajtogatható alig húsz centiméter hosszú kis koporsóformájú dobozt. Letisztogattuk a pici, törékeny testet, és a kis hófehér – négyrét összevarrt – horgolt terítőbe tettük, amit »angel pocket«-nek hívnak itt, angyalzsebnek.”
„A legnagyobb feladat itt, Angliában az volt, hogy megtanuljam, hogy kell türelmesnek lenni, hogyan kell kezelni a különbözőségeket. Sokféle nemzetiségű ember dolgozik az itteni kórházakban, többnyire afrikaiak, indiaiak, Fülöp-szigetekiek, de kelet-európaiak és angolok is, bár közülük egyre kevesebben.”
Újabb kórházi botrány: ezúttal Ajkán az intenzív osztályon.
A mesékben hemzsegnek a feszültséggerjesztő, cselszövő és másokat hátba támadó némberek. És akkor a való életről még nem is beszéltünk...
Élet a szülőszobán. Nem egyszerű.
Előfordult már veled, hogy egy apróságból próbálsz az egész emberre következtetni? – Pillanatkép egy kórház udvaráról.
Praktikus tanácsok egy húgyszagú kórteremből, avagy röhögj magadon, akkor talán kevésbé fáj...
Egy sima, egyszerű egészségügyi szűrésnek indult, azonban egy kislány számára mégis napokig tartó szekírozássá, kellemetlen élménnyé fajult a közös iskolaorvosi vizsgálat. Miért vagyunk ennyire vakok a gyerekek személyiségi jogaira?
Koraszülött ikrek. A feszültség tapintható. Csak azért imádkozol, hogy legyen jövő. Mert a jelen akkora teher, amit nehéz ép elmével kibírni. Mégsem tehetsz mást, mint amit teszel. Reménykedsz. Judit (és még sok-sok nő) története.