„Eleget szenvedtem már életem során, így aztán nagy gyakorlatom van benne, és pontosan tudom: senki és semmi nem fog kirángatni a bánat mocsarából, ha én nem teszem meg. Magamért, másokért, a világért, vagy ha másért nem, hát azért, hogy gyakoroljam, megy-e.”
Mindenkinek üzen valamit a Covid. Az a kérdés, hogy meghalljuk-e. És hogy utána mi lesz.
Micsoda? Január elseje? Ugyan, hol van az már! – sóhajtanak bizonyára sokan, akik talán már arra sem emlékeznek, mi okból tettek újévi fogadalmat… arra pedig már végképp nem, hogy pontosan mit is. Orvos-Tóth Noémi elmondja, miért nem „életszerű” új életet kezdeni.
Félre az álszeméremmel! Mondjuk ki: szinte mindannyian ki vagyunk éhezve az érintésre manapság. Nemcsak lelki, de testi értelemben is. Hogyan vészelhető át ez az időszak, amely különösen nehéz ebből a szempontból is, ha egyedül él valaki, és el van zárva a másokkal való intim együttlét lehetőségétől? Tabuk nélkül az önérintésről:
„Szájadat betedd,
S nyisd ki füledet.”
42 kérdés önmagadnak (ha már úgyis 42 az élet értelme).
Hogyan lett százötven órányi tanulmányi kötelezettségből négyévnyi fekvő analízis? Pszichológushallgató szerzőnk elmeséli, miből jött rá, hogy bár nincsen mentális betegsége, mégis professzionális segítségre van szüksége a mély önismerethez, és azt is, mi mindenre jött rá terapeutája segítségével, hogyan változtak meg az emberi kapcsolatai, a konfliktuskezelése, a mindennapi kommunikáció egyes stratégiái.
Ha dúlás szülésen gondolkodsz, vagy már szültél dúlával:
Ti is észrevettétek, hogy mennyire elszabadultak az érzések? És milyen nehéz nem felülni rájuk? Előbb olvass, aztán válaszolj.
„Számomra iszonyúan frusztráló, hogy még ebben a megváltozott helyzetben is óriási tevékenységkényszer uralkodott rajtunk, az meg pláne, hogy mindenből összehasonlítási alapot generálunk: kinek a kenyere, karanténteste, lefelé néző kutyapóza, kovásza, és úgy egyáltalán, karanténja a legjobb, legszebb.”