Történetek egymásra féltékeny nagyszülőkről
A nagyszülőkkel nem mindig olyan egyszerű, főleg, ha kialakul köztük egy „kis” versengés. Két történet, különböző, mégis hasonló élethelyzetekről.
A nagyszülőkkel nem mindig olyan egyszerű, főleg, ha kialakul köztük egy „kis” versengés. Két történet, különböző, mégis hasonló élethelyzetekről.
Miért kell még abból is versenyt csinálnunk, hogy kinek az élete nehezebb?
A rivalizálás az emberi természet szerves része már az ősidők óta. De vajon miért jó nekünk? És meddig mehetünk el benne? Pichler Zsófi, akinek az egyetemi közegből nagyon is ismerős ez a fajta versengés, egyebek mellett ezeknek a kérdéseknek járt utána:
Lehet jó is egy verseny, ha nem a másikat akarjuk magunk alá gyűrni, ha nem vesszük magunkat véresen komolyan, és ha mindig nyitottak vagyunk a tanulási lehetőségekre.
„A nő igazi versenyló, aki szükségszerűen más nőkkel versenyez egy olyan bajnokságban, amelynek szabályait férfiak írták." De hogyan jutottunk el idáig? És merre tovább?
Nincs is annál nagyobb tragédia, mint amikor a tökéletesnek hitt gyerek elromlik! (Figyelem, ha a poszt első kétharmadában irónia nyomait véled felfedezni, nem tévedsz nagyot. Ezt azok kedvéért írjuk, akik csak a poszt első kétharmadát olvassák. Esetleg csak a bevezetőt. Vagy csak a címet. Vagy azt se.)
Okuljon e tanmeséből minden közöttünk élő kíváncsiskodó Judit... és sötét titkokat rejtegető férfi! Hogyan válik veszélyessé, ha túl hamar és túl közel akarunk nyomakodni a férfi lelkéhez?
Jóapa újra nálunk! Közfelkiáltással megszavaztátok, hogy Kabai Sanyi rendszeresen írjon nekünk. Hát, tessék. Ti akartátok...