„Nézem most ezeket a fiúkat. A kortársaid lehetnének. Ha még élnél…” – Egy gyászoló anya gondolatai
Nincs ennél fájóbb veszteség egy anya számára.
Nincs ennél fájóbb veszteség egy anya számára.
Presser Gábor volt kolléganőnk édesanyjának kedvence, „őérte rajongott egyedül életében, senki másért”, úgyhogy most egy erősen szubjektív születésnapi köszöntés következik Szentesi Évától:
Egy ruha, egy hajtincs, egy könyv… a szív emlékei Kerekes Anna tollából:
„Az én anyám meghalt tüdőrákban” – mondogatta a kisfiú időnként, majd mintha mi sem történt volna, folytatta tovább a mesélést a délutánjáról, a játékairól, az álmairól. De vajon mit akart ezzel üzenni?
Egy csodálatos nagymama emléke Nádudvari Péter tollából:
Semmi sem úgy van, ahogy a gyászról szóló könyvekben írják.
Amikor a gyász vezet el az önmagaddal való szembenézéshez, és aztán a szerelemhez.
A napszemüveg pedig nem a nap miatt van rajtunk a temetőben…
Amikor valakire nyomást gyakorolnak, hogy bocsásson meg, úgy érezheti, csendre intik, nem kíváncsiak rá, nem ismerik el a sérelmei súlyosságát.
Az életünk egyik legnagyobb tabuja a halál; eltartjuk magunkat tőle, szorongunk miatta. Holott, ha nem merünk közel menni a halálhoz, ha a tagadásba burkolózunk ahelyett, hogy szembenéznénk a saját és a szerettünk életének végességével, elszalasztjuk a búcsú lehetőségét is.