A Belügyminisztérium szeptembertől külön fejlesztő csoportokba helyezné azokat az óvodás gyerekeket, akik a következő tanévben lennének iskolásak. Mire jó ez? Iskolásított ovisokon merengünk. Ebben vagyunk.
A valószínűleg megölt japán nő, összeomló egészségügy és oktatás és kakizacsit ellenőrző közteresek: nyomasztó hírekből sajnos ezen a héten sem volt hiány.
„Magyarország Kormánya elkötelezett az oktatás minőségének javításában” – áll a kérdőív bevezetőjében, amelyben szakpolitikai kérdéseket akarnak a szülőkkel megválaszoltatni.
Szombaton írják a központi felvételi vizsgát a középiskolába jelentkező diákok – mindazok, akik a hat- és nyolcosztályos gimnáziumokba, illetve a középiskolák kilencedik évfolyamára jelentkeznek a következő tanévre. Ti vajon hajat téptek és körmöt rágtok, vagy már az elengedés fázisába léptetek?
Még soha nem volt ennyire traumatikus gyereknek lenni, mint a tavalyi évben, áll az UNICEF közleményében. A háborúk és fegyveres konfliktusok iszonyatos pusztító hatással voltak a gyerekekre, ez pedig elfogadhatatlan.
Tíz éven belül a ma jelenlévő szakmák 70-80 százaléka nem lesz. Ezért a legfontosabb, amit megtaníthatunk a gyerekeinknek, hogy folyamatosan változtatni kell.
Az utóbbi évek egyik legkevésbé meglepő statisztikája, hogy a nők elhagyják a vallási intézményeket, amelyek sokáig a férfiaknál alacsonyabb rendűként kezelték őket.
Azok a körülmények, amelyeket a szakértői bizottság kiír, jog szerint járnak az SNI-s gyerekeknek. Az már más kérdés, hogy ezeket megkapják-e.
Elképesztő a tanárhiány, egyre kibírhatatlanabb a légkör minden tantestületben, miközben a gyerekek szinte teljesen elvesztek a politikai csatatérré változtatott iskolákban. Kiáltvány a pedagógusok világnapja előtt Balatoni Józseftől.
Vajon ki profitál abból, hogy a hittanoktatásra szánt összeget hirtelen húsz százalékkal megemelte a kormány?