Világhírű előadók részvételével tartották meg a héten Magyarország első, egyenlő házasságról szóló konferenciáját. A Szivárványcsaládokért Alapítvány által szervezett eseményről 10 erős gondolatot hoztunk nektek.
„Anyukám folyton azt mondogatta nekem, hogy most kell dolgoznom, amennyit csak bírok, mert mire 40 leszek, vége lesz. Most meg elmúltam 60, és sosem voltam ennyire elfoglalt” – idézte fel Jodie Foster, a nagy visszatérő.
A kamionon, a zsinagógakertben, majd az afterpartin is egyet hirdettünk: a minden embernek kijáró méltóságot, és az alapvetést, hogy nincs valódi szabadság, ha ennek mások rabsága az ára! Nincs biztonság, míg van, aki veszélyben van! Nincs „mi”, és „ők” – csak olyan van, hogy „mindannyian”.
Míg két férfi párkapcsolatát látva sokan pfujolnak, a női szerelem tárgyiasítás célpontjává válik sokszor. Lehámozódnak róla az emberi minőségek, a szeretet, a közös történet, és nem marad más, csak egy kategória a pornóoldalak felületén. Ezzel szembesült olvasónk, Kata is, amikor először mesélt ismerőseinek a biszexuális kapcsolatáról.
Képzeld el, hogy belépsz egy rendelőbe, ahova – az éttermekhez, kávézókhoz, üzletekhez hasonlóan – ki van téve egy szivárványszínű zászló, egy matrica, vagy az orvos, az ápoló visel egy kitűzőt, ami jelzi a pozitív hozzáállását. Hogyan éreznéd magad érintettként? És hogyan éreznéd magad akkor, ha egy barátod, családtagod lenne LMBTQ-ember? Vagy azt gondolod, minek „politizálni” a kórházakban?
Szilvia ötvenkét éves. Évtizedeken át biztos volt abban, hogy számára a férje az egyetlen igazi, mígnem egy csoportos jógaórán ráébredt, hogy szerelmes valaki másba. Egy nőbe. Nem tudta, mi történik vele. Ahogy azt sem, mi jöhet ezután.
Bármennyire is az a szajkózott cél, hogy meg akarják védeni a gyerekeket, a kormány által hozott homofób és transzfób rendelkezések nem védik meg őket. Sőt, nagyon sok fiatalt kifejezetten méltatlan, embertelen helyzetbe hoznak.
A Queer hősök, queer művészet, queer történelem című rendhagyó kiállítást ajánlja figyelmetekbe Milanovich Domi.
Beszámolók szerint az előadások különböző kisebbségi csoportok, köztük az LMBTQ-emberek és az őket támogatók iránti ellenszenv fokozására irányultak: azt célozták, hogy undort és megvetést provokáljanak ki a szinten tartó képzésen jelenlévő mintegy 150 segítő szakemberből. Az előadók között van két neves pszichiáter, mindketten az MTA doktorai, valamint a Mandiner újságírója. Megkerestük az érintett szereplőket, köztük a Pécsi Tudományegyetem vezetőit is.
Ma két éve, hogy Oroszország megtámadta Ukrajnát. Hogyan hatott a háború a szexuális és nemi kisebbségekre? „A 22 éves Makszim Csernov közel kilenc hónapot élt a megszállt Herszonban, az mentette meg, hogy alig ment ki a lakásból. Az LMBTQ-közösség más tagjainak nem volt ekkora szerencséjük.” Marina Bakijeva ukrán újságíró riportját Vonnák Diána fordításában olvashatjátok.