Címke: ADHD

Mi az a „mentál-kártya”? Létezik olyan, hogy normális? És miért vagyunk egyre rosszabb mentális állapotban világszinten? Kiderül a Ki vele! adásából.

„A gyerekeinknek azt szoktam mondani: van, aki gyengén lát, ezért szemüveget kell hordania. Van, aki egyszerűen nem érzi az időt, őt meg ebben kell támogatni” – írja Helga, aki elmeséli, milyen az élet egy ADHD-s férjjel, és nekik mi segített, hogy a családjukat működtetni tudják.

Mit érez a kisfiú, aki nem bírja kivárni, amíg a tanár felszólítja? És a kislány, aki mereven ragaszkodik a szabályokhoz? Olyan jó lenne nem „rossz”-nak bélyegezni, hanem megérteni ezeket a viselkedéseket. Ezért is ajánl Kőrizs Kata három mesekönyvet.

Évek óta küzdünk már, bújjuk a könyveket, járjuk a rendelőket, újabb és újabb módszerek után kutakodunk, változtatunk a szokásainkon, mégis vannak napok, amikor túlzás nélkül úgy érzem: aknamezőn élünk. A gyerekünk speciális nevelési igényű, ADHD-s, és nemrég rájöttem, hogy azért viselem olyan nehezen ezt, mert én magam is az vagyok. Olvasónk, Léna írása.

Az ünnepi fények, dalok és zsivaj közepette könnyen túltelítődhet az idegrendszerünk, különösen, ha ADHD-val, autizmussal vagy más neurodivergens állapottal élünk. Íme, egy gyermekpszichiáter tippjei, hogy kiszámíthatóbb, kezelhetőbb legyen a karácsony… és a rokonok se sértődjenek meg.

A nőknél nehezebben ismerik fel az ADHD-t, ami megnövekedett szenvedéshez, pszichés nehézségekhez és egészségügyi terhekhez vezet. Mit lehet tenni?

Bizonyos esetekben a valódi probléma nem az ADHD-s személy impulzív viselkedése a közösségben, mert az csak egy jelzés egy mélyebb problémáról: arról, hogy valaki hazudik, kettős mércét alkalmaz, stb. De mivel kézenfekvőbb (és lássuk be, gyakran kényelmesebb) a hangos, látványosan kiakadó ADHD-st „megfegyelmezni”, mint leásni a probléma gyökeréig, gyakran csak felületi kezelés történik. Őszintén a justice sensitivityről.

Tippek és tanácsok ADHD-val és diszkalkuliával küzdőknek, hogy egyszerűbbek legyenek a pénzügyek, és az ügyintézés is jobban menjen. Egy-egy megoldás néha talán furcsa lesz a környezetünk számára, de nem az a fontos, hanem hogy nekünk beválik valami!

Az ADHD-sokban sokszor van szégyenérzet: nem vagyok elég jó, nem tudok úgy működni, mint mások. De vajon törvényszerű, hogy szorongani, szégyenkezni kell a furcsaságok miatt, vagy lehet ADHD-val is boldogan élni? És hogyan hívhatjuk segítségül a környezetünket? Ezekre a kérdésekre kereste a választ Vétek Zsófia pszichológus és autizmus-szakos gyógypedagógus segítségével Kégl Ági.

Ha elbuktam, akkor rendre megszégyenítettek – vagy épp meg is büntettek, amiért úgy viselkedem, ahogyan egy „rendes” diszkalkuliás vagy ADHD-s adott helyzetben viselkedik.