Fiala Borcsa: A szerető
Nemcsak a házastársak, de bizony a látszat is csal néha.
Nemcsak a házastársak, de bizony a látszat is csal néha.
Megérteni a felfoghatatlant: hogyan okozhat valakinek élvezetet egy állat szenvedése? Miként lehet, hogy valaki nem fogja fel, miatta él mindennapos kínban egy elhanyagolt állat? Figyelem: felkavaró, de fontos gondolatok az Állatorvostudományi Egyetem szakmai napjáról.
Hogy lesz egy saját bevallása szerint alapvetően kutyás emberből macskás? Hát valahogy így:
A macskarácsony könnyen torkollhat katasztrófába, hála a szőrös imposztoroknak, akik minden erejükkel azon vannak, hogy átvegyék az uralmat az ünnep felett. Igaz történetek következnek.
„Ám bármily különbözők is ők hatan, egyvalamiben bizonyosan egyenlően osztoznak: ez pedig az önzetlen, szeretetteljes gondoskodásunk” – macskacunami Kristóféknál.
Amikor egy idős kutya búcsúzik… jót tesz egy fiatal állat jelenléte. Az idős ebnek, az új kutyának és a gazdának egyaránt. Általában. Fiala Borcsa bemutatja a „bridge dog” műfaját.
Mi is küszködünk az elemekkel: íme, így próbáljuk elkerülni, hogy tragikus kimenetele legyen a kutyák-macskák és a karácsonyfák találkozásának. Ti hogyan teszitek borulásbiztossá az ünnepet?
Akármilyen apró sérülést szenvedett is a kedvenced, fontos, hogy helyesen lásd el, hiszen pici sebből is lehet nagyobb baj. Íme, egy sor hasznos tanács!
Megfogadja az ember, hogy türelmes lesz, megértő és megengedő. Nem telepszik rá a másikra, hagyja, hogy éljen természete szerint. Aztán egyszer csak eltörik odabent valami, és elszabadulnak az indulatok…
Vajon tényleg képesek leszünk pár évtized múlva társalogni a kutyáinkkal?