Létezik a szakításra jó recept? Nem hinnénk. Az viszont tuti, hogy minél jobban vágysz a másikra, minél jobban imádod, minél kevésbé tudsz neki ellenállni, annál nehezebb. De egyszerűen néha muszáj otthagyni.
Meséltem neked egy sztorit, és el voltál képedve. Azt mondtad: ez a pasi azt hiszi, ő egy főnyeremény. Én nagyon nevettem. Köszi a tanácsokat! Most róla lesz szó.
Pásztory Dóri kisfia éppen ma lett kétéves. Az anyukája ezzel a levéllel köszönti őt, mindannyiunk örömére. Isten éltessen, Ferenci Barnabás! Téged és a szüleidet is!
Férfi. Nő. Vonzalom. Állati. Titok. És a felismerés, hogy bárki bármit mond, a szex csak akkor lehet igazán jó, ha olyasvalakivel csinálod, akibe rendesen belezúgtál. Vigyázat, felnőtt tartalom!
Nem lehet elég sokat beszélni a rákról. Szentesi Éva sorozata is erről szól. Éva már kétszer is legyőzte ezt a betegséget, és néhány olvasó jelezte, mennyire unja, hogy „Szentesi Éva mindig csak a rákról ír”. (Ez amúgy nem igaz.) Tudjátok, miért nem hagyja abba az erről való beszédet? Mert van, aki hallgat rá, és időben elmegy szűrésre. Nem is kevesen vannak ilyenek – szerencsére!
Ömlenek a 21 soros Rúzs és Tükör bejegyzések Szentesi Éva elbeszélőjéből. Nem hiába olyan varázslatos ez a szám, az írások is mindig az elevenünkbe vágnak. Például ez itt. Még képzeletben is elképzelhetetlen a szeretetlenség, ugye?
Az a gyanúnk, hogy Czutor Zoli, a Belmondo zenekar frontembere, zeneszerző, egyáltalán nem akart megfelelni senkinek, amikor a kérdésekre válaszolt. Hát, a jósiten tartsa meg ezt a szokását! Felüdülés ezt a kérdőívet olvasni, nézzétek csak meg:
Végy egy nagy adag jó levegőt, fűszerezd meg gyerekkacajjal, tégy hozzá egy kis borzas, lábkörnyéki, kutyasündörgést, édesítsd meg egy drága, minőségi, jó karban lévő férjjel... igyál hozzá egy pohár finom bort... és már kész is! Ez eddig a legkedvesebb egyszemélyes receptünk.
Nézzük a tévét, hallgatjuk a rádiót, olvassuk a lapokat. Nem hiszünk a szemünknek. Hogy lehet? Miért? Miért most? Miért így? Teóriákat gyártunk, ujjal mutogatunk, felelőst kiáltunk. Szörnyű, borzasztó, felfoghatatlan, fájdalmas, rettenetes – posztoljuk a Facebookra. De vajon milyen volt ott lenni Párizsban november 13-án este? Milyen a másnap? És hogyan tovább? Olvasónk megírja. Olvassátok el.
Emberek, akik mellett elment az élet. Emberek, akik köztünk élnek, a mi utcáinkon járnak-kelnek, de láthatóan kilógnak a sorból. Olvasónk egy ilyen különös teremtésről ír. Aki még mindig az igazira vár, rendületlenül, folyamatos készenlétben, felvértezve, egy pillanatig sem gondolva arra, hogy netán mégsem jön el... Mert a szerelemnek nincs határideje.