Akiknek egy felfújható medence jelentette az egész univerzumot – Nyári életkép a gyerekotthonból
Nyár, szülői látogatás… ezúttal egy kicsit másképp.
Nyár, szülői látogatás… ezúttal egy kicsit másképp.
„Minden gyereknek jár egy ilyen ember, aki hisz benne, és aki szereti őt. Egy gyerekotthonosnak is.”
Olyan hatalmas a szakadék, emberi szem azt be nem foghatja. Hogy mi lenne rá a jó megoldás? Egy biztos: nem a rendszer e kiskapus technikája.
Épp azok a pedagógusok nem tudnak szinte soha pihenni, akiknek a legnagyobb szüksége lenne a feltöltődésre.
Felkavaró téma, megoldás azonban egyelőre nincs.
Van, aki számára a gyereke nem más, mint egy volt kapcsolat terhes mementója.
„Nehéz úgy érvényt szerezni az elveidnek, hogy egy otthon töltött hétvége után matekfüzet nélkül jött vissza a másodikos Karcsika, mert az apja azzal gyújtotta be a kályhát.”
De sok mindent összefúj a szél!
Ki gondolta volna, hogy egy „egyszerű” életmódváltás ennyi hasznos pedagógiai tapasztalatot is adhat?
Pánikbetegség, a kudarc és a mély lelkiismeret-furdalás maró érzése, kezdés a nulláról. Kábé így nézett ki Zebegényi Péter gyerekotthonos nevelő életmódváltásának első lépése.