Bölcs volt. Szabálytalan. Okos. Kételkedő. Ironikus. Olyan szellemi fölénnyel rendelkezett, melyet csak nagyon kevesen birtokolhatnak. Hét gondolatot gyűjtöttünk össze a 82. születésnapja alkalmából. Bár már nem él, mégis köztünk van. És itt is marad, amíg mi élünk.
Végy egy nagy adag jó levegőt, fűszerezd meg gyerekkacajjal, tégy hozzá egy kis borzas, lábkörnyéki, kutyasündörgést, édesítsd meg egy drága, minőségi, jó karban lévő férjjel... igyál hozzá egy pohár finom bort... és már kész is! Ez eddig a legkedvesebb egyszemélyes receptünk.
Mit adhatsz legnagyobb ajándékként a gyerekednek? Ez nem kérdés! Önmagadat, az idődet, a törődést, a szeretet, az odafigyelést, a biztonságot. Egy eltárgyiasult világban ezek a legnagyobb ajándékok. Ne sajnáld magad tőle. Hidd el, megérdemli. És meg is hálálja majd.
Milyen normális ez a csaj! Ez futott át rajtunk, miközben olvastuk a válaszait. Egy ekkora sztárnak mégiscsak kellene valami pózt vagy modorosságot mutatnia, de nem. Wolf Kati végtelenül önazonos. Valószínűleg ezért énekel ennyire jól, és mi is ezért szeretjük őt olyan nagyon.
Gabi ezen a héten könnyeket csalt a szemünkbe. Eljutott ugyanis arra a pontra, amikor muszáj volt visszanyúlni a kezdetekig, és szembenézni azzal, vajon miért pakolta magára azt a sok-sok kilót? Miért nem volt semmi önuralma, és miért vette ennyire semmibe önmagát? Kemény vallomás következik.
Egy apa meg a lánya. És a tanulság, hogy az elmúlással nem ér véget az élet. Sőt! Van, hogy csak akkor kezdődik igazán. Olvasónk megható levele édesapjának, aki már nem él, de mégis minden nap vele van.
Hideg, október, tűz és egy emlék, amelyet olyan illat leng körül, mint amilyet régen lehetett érezni, az udvarra épített kazánházakban...
Egy törékeny lány, akinek a lelkéből szól minden hang és dallam. Mélyről, tiszta forrásból. Onnan, ahol nagyon kevesen járhatnak. Neki elhisszük, hogy van remény. Érdemes élni, érdemes jónak lenni. Talán ezért rajongunk érte mindannyian. Gyerekek, felnőttek, öregek, kutyák... Még a nap is másképp süt, ha meghallja Szalóki Ágit, ahogy énekel.
„És egyszerre értettem, hogy nincsen igazi. Sem a földön, sem az égben. Nincs ő sehol, az a bizonyos. Csak emberek vannak, s minden emberben van egy szemernyi az igaziból, s egyikben sincs meg az, amit a másiktól várunk, remélünk. Nincs teljes ember, és nincs az a bizonyos, az az egyetlen, az a csodálatos, boldogító és egyedülvaló. Csak emberek vannak, s egy emberben minden benne van." - Márai Sándor: Az igazi
Az értelmi fogyatékosokról keveset beszélünk. Ezt a témát még mindig kínos csönd övezi, pedig nekik van a legnagyobb szívük a világon. De inkább elfordítjuk a fejünket. Vagy esetleg szégyelljük őket. Szentesi Éva mesél erről nekünk egy személyes történetet.