„A félelem akkor szűnik meg legkönnyebben, ha megismerjük egymást” – hangzik el az egyik legigazabb mondat egy új, hiánypótló gyerekkönyvben. Közös élmény, közös gondolkodás, nagy beszélgetések. Gyerekkönyvajánló.
Emlék. Örök. Emlék. Nagymama. Karácsony. Rúzs és Tükör. Szentesi Éva. Pont.
Családbarát ország. Testvérben az erő... A „Gender-őrület" árnyékában elindult egy kampány, amely ráerősít egy rossz sztereotípiára, és közben belegyalogol több millió magyar lelkébe. D. Tóth Kriszta egy rádióhirdetésben hallotta először ezt a hírt, sajnos a gyerekével együtt. Aztán megírta ezt a cikket.
Hol van a rossz és a jó közötti határ? Meddig engedheted meg, hogy mások véleménye formálja át az életedet? Mi kell ahhoz, hogy szeresd az apádat, aki más? Nagyon. Ljublica leveléből minden kiderül. Olvassátok el, mert akár veletek is megtörténhet.
Meddig élnek bennünk a régi érzelmek? Miért van az, hogy sokszor évtizedeken át hordozzuk magunkban a csalódást, fájdalmat, haragot? Mennyit alakulnak a (v)érzékeny viszonyok az évek alatt? Szentesi Éva épp két évvel ezelőtt írta meg a mai bejegyzését egy művészeti estre. De mégis csak most szerette volna publikálni...
Ha nincs sok pénzed, vagy ha nincs sok ötleted... akkor itt van tíz rendhagyó ajándék, ami ezerszer izgalmasabb, mint egy újabb nyakkendő. Tényleg.
Hajtunk, stresszelünk, hiába fogadkozunk, akkor is meg akarunk felelni, ha másnak nem is, hát magunknak. Nem csoda, hogy jönnek a betegség tünetei. Gabi szembenéz, és feltesz néhány kellemetlen kérdést. Azaz: tényleg életmódot vált. Kívül-belül változik.
Dobó Katáról mindenkinek van véleménye. Sokan beskatulyázták őt, pedig ha vennék a fáradságot, és a felszín mögé néznének, láthatnák, hogy Kata mennyire emberi. A WMN olvasóinak megmutatta azt az arcát, amit csak kevesen ismernek.
Amikor Kormos Anett nem humorista, nem ír forgatókönyvet vagy WMN cikket, akkor két kislány anyukája. És mint ilyen, belefut helyzetekbe, amelyek egyáltalán nem viccesek. Például találkozott Levivel, a „rosszgyerekkel". Mindenkinek van ilyen osztálytársa. Akit otthagynak, akire legyintenek, akiről lemondtak...
Mikor lett a boldogság mindenek felett álló érték? Tényleg „lassan jobban félünk a boldogtalanságtól mint a betegségtől", ahogy szerzőnk írja? Hogyan váltunk mindannyian a boldogságkultusz rabjaivá, és miért tesszük rabbá a gyerekeinket is?