A YouTube több mint 1,6 milliárd forintnyi reklámbevételt generált Andrew Tate videóiból, amelyek közül néhány nyíltan elfogadhatónak tartja a nők elleni erőszakot – és ez csak a jéghegy csúcsa, ha a nők elleni online erőszakot vizsgáljuk.
„A férfiak nagy része egész nap úgy kezelt bennünket, mint megmentésre szoruló, elesett asszonyokat, akiknek válláról le kell venni a terhet, különösen ügyelve azokra a feladatokra, amikhez mi túl gyengék vagyunk.”
A jóindulatú szexizmus, bár kedvességnek tűnhet, aláássa a nők jóllétét és függetlenségét, végső soron pedig növeli a nemek közti egyenlőtlenségeket is.
Függetlenül a nemi vagy hormonális különbségektől, a színes bőrű nők – és különösen a fekete nők – gyakran szembesülnek olyan sztereotípiákkal, amelyek férfiasnak címkézik őket. Gondoljunk csak Serena Williams vagy a kosárlabdasztár, Brittney Griner pályafutására.
Az eltérő testalkatú párok jelenléte a képernyőn messze nem újdonság, különböző méretű emberek gyakorlatilag az emberiség kezdete óta választják egymást partnerül – a képernyőn és a való életben is. És ebben az esetben sem az okoz visszatetszést, hogy a főszereplő párost eltérő testalkatú emberek alkotják, hanem az, hogy egy plus size nő és egy átlagos méretű, izmos férfi van együtt.
Attól még, hogy valaki izmos, tetovált, göndör hajú, állatszerető, nem lehet céltábla. Sem a rosszalló megjegyzéseké, sem a burkolt beszólásoké, hiszen nem azért néz ki valahogyan, hogy azt mások véleményezzék. Ideje belegondolnunk: az egyenlőséghez az is hozzátartozik, hogy ami számunkra kényelmetlen vagy fájó, annak a másikat sem tesszük ki.
Vegyük például az edzőtermi szelfiket. Ha egy férfi félmeztelenül flexel, az teljesen oké. Sőt, gyakorlatilag a teljesítményéről számol be, elismerésre méltó. Amikor azonban egy nő posztol egy képet magáról, amelyen nyári ruhában – ne adj’ isten, fürdőruhában – élvezi a nyaralását, akkor egyértelműen henceg. És szinte könyörög a dick picekért.
„Tárgyalásokon, megbeszéléseken a nőket általában nem veszik komolyan, jómagam is számtalanszor kaptam olyan kérdést, hogy »Hol a főnököd?«, mintha én nem lennék képes egy meetingen az intézményemet képviselni” – meséli egy női régész, akinek elege lett abból, hogy ennyire nincsenek megbecsülve a szakmájában a nők.
Bár azt mondják, a nőnap több szempontból irritáló ünnep („ezzel a szál virággal kívánunk jó egészséget a hölgyeknek”), mégis rávettük Kende Anna szociálpszichológust és Peer Krisztina gyerekpszichológust, hogy együtt értékeljük a nők és lányok magyarországi helyzetét. Milanovich Domi interjúja.
A légiutas-kísérők súlyát rendszeresen mérték, ruhájukat pedig úgy szabták, hogy minél izgatóbb legyen a férfiutasok számára. A házasságkötéshez és a gyerekvállaláshoz engedélyt kellett kérniük. Persze csak addig, amíg kizárólag nők végezték ezt a munkát.