Nagyon fontos lenne a demenciával élők szakszerű kezelése és a családok hatékony támogatása, ám ezen a téren még rengeteg a teendőnk. Információhiány, tévhitek, stigmák is nehezítik az érintettek amúgy sem könnyű helyzetét. A változás része szeretne lenni Stoiber Vivien gyógytornász, demenciaszakértő, a WMN Creator Programjának egyik résztvevője.
„Csak ültek ott, sorstársaik tömegében is egyedül. Hátrahagyva, elhagyva. Várva, hogy valamelyik kórházi osztályon – mindegy, melyiken, ahol majd helyet találunk nekik – végre megpihenhessenek. Vannak, akik még az otthoni magánynál is rosszabbat élnek meg karácsonykor: elutasítottságot. Kitaszítottságot.”
A lányaim épp abban a korban vannak, amikor iszonyú irigységgel tekintenek a felnőttekre, és nagyon vágynak a felnőttkor általuk vélt szabadságára. Ez egyelőre abban merül ki, hogy fennmaradhatsz későig, azt és akkor eszel, amit és amikor akarsz, akkor képernyőzöl, amikor és amit akarsz. Hát nem csupa boldogság felnőttnek lenni? A kutatások szerint nagyon nem – ahogy egyre idősebbek vagyunk, úgy csökken a boldogságszintünk. De miért lehet ez?
Jobbágy Ágoston Gusztávné, született Vissy Ilona 109 éves lesz augusztus 5-én. 1915-ben, az első világháború idején jött a világra, aztán sorra megélte – és túlélte – valamennyi huszadik századi kataklizmát.
A Ki vele! ötödik epizódjában az öregedés a téma, amiről Pásztor Erzsi színész, Linczényi Márkó zenész, műsorvezető, Bányai Judit influenszer, dr. Márky Ádám orvos, longevity-szakértő, D. Tóth Kriszta és Csepelyi Adrienn moderátor beszélgetnek.
„Ez az őrjítő az egészben, hogy nem emlékszem. Nem tudom, hova tettem a ruháimat, hogy vettem-e kenyeret, nem jut eszembe az ablak előtt lógó fehér műanyag sötétítő neve, amit el lehet tekerni.”
Él a köztudatban egy tévhit, miszerint az inkontinencia az idős embereket érinti, és ezzel az állapottal nemigen lehet mit kezdeni, ha az embernek „ezt dobta a gép”. Pedig van segítség!
Vannak, akiket egy kutya vagy egy macska választ el a pusztító elszigeteltségtől. És ha van kihez szólnod, az segíthet, hogy megőrizd a szellemi frissességedet.
„Én ehhez már túl öreg vagyok.” Sokan, sokszor mondják ki ezt a mondatot, például a tanulással kapcsolatban. Pedig tévedés, hogy idős(ebb) korban képtelen az ember a fejlődésre, az új készségek elsajátítására, vagy akár arra, hogy berögzült viselkedésmintákon változtasson.
„Nem akkor fog meghalni, amikor elutasítja, hogy rátegyék az oxigénmaszkot. Nem, amikor odaadod a lepedőt a gyászhuszároknak – anyádnak a legnagyobbat, a friss, ropogósat, apádnak azt, amiben utoljára otthon aludtál, hogy elkísérje az álmaid illata. Lassan halnak meg, apránként, jóval az utolsó lélegzetvételük után” – egy írás, egy szikár és lírai, gyönyörű vallomás a mérkőzésről, amit biztosan elveszít az ember. A vereség mégis az egyik legnagyobb győzelme lesz.