A rosszindulatú ember elemi hiányt próbál pótolni – mások kárára
Valljuk be, mind szoktunk rosszindulatúak lenni és mind találkozunk a gonoszság valamilyen formájával. De vajon miért?! Olvassátok el Kazimir Ágnes pszichológus írását!
Valljuk be, mind szoktunk rosszindulatúak lenni és mind találkozunk a gonoszság valamilyen formájával. De vajon miért?! Olvassátok el Kazimir Ágnes pszichológus írását!
Bizonyára megkaptad már: „csak a te érdekedben mondom, mert szeretlek”. És lehet, a tanács pont nem a javadat szolgálta, csupán a másik rosszindulatáról szólt.
„Abszurd, hogy még mindig a jelentgetések, fenyegetések, névtelen levelek korát éljük. A házmesterek országa ez, ahol sokan feljogosítva érzik magukat arra, hogy a saját mércéjük szerint ítélkezzenek jó és rossz felett. Párbeszéd helyett, önkényesen, minden jóindulatot nélkülözve.”
„Fodrásznál azt mondja a szakember: ebből a hajból sok jót nem tudok kihozni. Diagnózisra várva kijön az orvos és azt mondja: gyorsan lakjon jól, mert ezután semmi jót nem ehet. Barátnő (?) így szól: láttam a pasid egy másik, nagyon csinos csajjal reggel a villamoson, csak hogy tudd. Jé, mennyibe került ez a cipőd, mert olyan olcsónak látszik, de azért nem rossz. Piros rúzst viselsz? Amúgy nem rossz, bár csak hófehér fogúaknak áll jól.” Szabó Anna Eszter az édesanyjával, Kazimir Ágnes pszichológussal beszélgetett az örömrontó emberekről.
Tedd a szívedre a kezed: te is trollkodtál már?
Vajon mi volt előbb, a pletyka vagy a rosszindulat?
„Mind a ketten várjuk azt az egy-két elfelejtett szót”.
Kárpáti Judit meséje gyönyörű példa arra, hogy az élet a rosszindulat ellenére sem áll meg.
A munkahelyi konfliktusoknak megannyi arca és harca van. De talán a legsúlyosabb az, ha a főnököd aljas és sunyi módon elorozza, és a sajátjaként tünteti fel az ötletedet, a szöveged, a szellemi termékedet. Somos Ákossal is ez történt.