„A hazaszeretet ugyanis nem a bordásfalon lógva énekelt verbunkos alatt alakul, (sőt), hanem az utcán, a boltban vagy otthon, vacsora közben. Ha a gyerek azt látja és hallja maga körül, amit egyébként maga is érezni szeretne: hogy itt élni jó!”
Kell beszélni a politikáról... vagy nem?
„Nem nőttünk még fel a demokráciához, nem értjük, hogyan működik”
Egy férfi fényes nappal egy aluljáróban orrba vág egy vadidegen nőt... emögött tényleg Soros György áll? No, és a gyerekeinknek ez az egész milyen üzenetet közvetít? Mi a baj azzal, ha egy ilyen esetet politikai marketingre használnak?
„Akinek van véleményformáló ereje, aki túlélt, aki itt maradt, akit csak simán megszívattak, akit az út szélén hagytak, akiknek elengedték a kezét, akinek számít a jövője, az soha többé nem félhet, nemcsak a hatalomtól, hanem semmi mástól sem.”
A statisztikák nem hazudnak; nőként nehéz vezetővé válni. De szerencsére nem lehetetlen. Ha efféle terveket szövögetsz, akkor olvasd el ezt.
„Az a gyerek, akivel a szülei nyíltan beszéltek politikai kérdésekről (is), felnőttként tudatos állampolgárrá válik, akivel nem lehet bármit megtenni, és aki nem tűri, hogy felelőtlen politikusok saját játszóterüknek tekintsék az országot.” Hiánypótló írás. Tényleg.
„Az én olvasatomban egy férfinek joga van azt mondani, hogy szívesen látna otthon a tűzhely mellett egy seprűvel a kezemben, nekem meg szívem joga azt mondani erre, hogy köszi, de én a seprűt csak közlekedésre használom."
Nyitottak vagyunk-e arra, hogy több női vezető politikus legyen Magyarországon? A kutatások szerint igen. De valahogy mégsem sikerül ezt az elvet átültetni a gyakorlatba. Vajon miért?
„Arra gondoltam, hogy ennek az embernek két hét öröm sem jutott az egészből. De közben én és még annyian micsoda érzelmeket éltünk át... Na, nekem aztán nem veheted el a boldogságomat!" A magyar válogatott utolsó meccse után olvasónk taxiba ült...