„Nagyon érdekes, hogy míg kezdetben csak nővérke, légiutas-kísérő, vagy énekesnő lehetett a Barbie, később egészen változatos és színes foglalkozásokat kölcsönöztek neki a tervezők, követve a korszellemet. Mára az összes elképzelhető foglalkozást űzi, talán csak a bányász nem volt még.”
„Korábban (amikor még megvolt az összes női szervem) sokféle helyzetben gondoltam azt magamról, hogy nem vagyok igazi nő. Nem vagyok olyan nő, akit az oltár elé vezetnek, nem vagyok anyának vagy feleségnek való. Rengeteg ideig mérgeztem magam ezekkel a gondolatokkal, és a betegségem sem véletlenül jelent meg éppen a legfontosabb női szerveknél.”
Az élő történelmet hozza közelebb.
Talán épp itt lenne az ideje, hogy szépen kihátráljunk már végre a középkorból. Nem??!
A rózsaszín álmokat is új köntösbe kellett bújtatni az elmúlt hatvan évben.
Azért, hogy egy színész brillírozhasson, még sosem volt érdemes leforgatni egy filmet.
Egy nő, aki a nőkért harcolt, a lehető legszabadabb szerelmet hirdette, és feltette a feminizmus legfontosabb kérdéseit. A válaszain pedig azóta is vitatkozik a világ.
Stephen King és a fia, Owen összeálltak, hogy a nők védelmezőiként és a feminizmus lovagjaiként harcba szálljanak a világ ellen.
A vád szerint fiatalkorú fiút molesztált az egykori Weinstein-áldozat színésznő. Asia Argento tagad. Egymillió kérdés van, amelyek közül az egyik legizgalmasabb: mi lesz a #metoo-val az eset után?