Ha te is jártál már úgy, hogy zavarba jöttél, mert nem értettél egy sokak által használt szót vagy kifejezést, akkor neked ajánljuk új sorozatunkat. Epizódonként egy-egy jeleneten keresztül tisztázunk szavakat, hogy jobban megérthessük egymást. A mai fogalmunk: a gyakran félremagyarázott feminizmus.
Összegyűjtöttünk néhány olyan nőt – a teljesség igénye nélkül –, akik hatással voltak/vannak ránk, akik példát mutatnak, és akik erőt adnak nekünk.
Elszakíthatatlan (cérna)szálak kötnek össze bennünket, nőket az elődeinkkel és remélhetőleg az utódainkkal is. Csapó Ida kiállítása a Kesztyűgyárban ezt a cérnaszálat erősíti meg mindannyiunkban.
Ha egy nő a XIX. században felült a biciklijére, az jókora politikai tettnek számított. Egyfajta függetlenségi nyilatkozatnak, amely kifejezi, hogy egy nőnek ugyanolyan jogai vannak, mint egy férfinak.
A Pelicot-ügy nemcsak Franciaországot, hanem az egész világot megrázta. Gisèle – aki már nem használja a Pelicot vezetéknevet – erőt adott sorstársainak.
A Netflix nemrégiben mutatta be a Lidia ügyvédnő című sorozatának második évadát, ami valóban jó feminista film lett volna, ha a szerzők ragaszkodnak a történeti valósághoz, és nem egy bugyuta krimisorozatot gyártanak. Lidia Poët élete ugyanis a saját korában is példa volt a nők számára, és ma is az lehetne, ha hitelesen filmre vinnék.
Mit üzen a nőknek bárhol a világon, hogy egy elítélt szexuális ragadozó lett a világ egyik vezető nagyhatalmának elnöke? Szabó Anna Eszter szerint azt, hogy nem számítunk.
Tadzs al-Szaltáne, tizenkilencedik századi iráni hercegnő a királyi hárem falain belül nevelkedett, mégis sikerült kitörnie onnan. A berögződött szokások egyik legélesebb kritikusa volt, hidzsábját levetve szállt szembe a patriarchális normákkal, és megalapította Irán első női szabadságmozgalmát is. Ehhez képest a neve leginkább a bajusza és kerekded alakja miatt vált ismertté.
A szer egy feminista testhorror, valójában egy groteszk mese, amelyben ropognak a csontok, szivárog a genny, és naná, hogy sugárban ömlik a vér! Ám miközben a szemünk láttára, sokkoló módon deformálódik, majd esik szét darabjaira szövet, tudat, lélek és idő, nagyon is elgondolkodtató kérdéseket kapunk – bele a pofánkba. Milanovich Domi írása.
Az ókori Rómában a nők idősebb férfirokonuk vagy férjük gyámsága alá tartoztak. Arra hivatkozva, hogy nem elég intelligensek saját életük irányításához. Ám a kutatók szerint a római nők még így is jóval több szabadságjoggal bírtak, mint sorstársaik, akár saját korukban, akár évszázadokkal később.