„Fanni a gyermekágyas időszakában a gyerek bodyját akarta felhúzni magára fürdés után. Kitartóan. Ugyanő a hűtőbe rakta a sajt papírját, a sajtot a mosogatóba, a sajtreszelőt pedig kidobta. Ezt követően egy percig állt megkövülten, mert érezte, hogy valamit rosszul csinált, csak nem jött rá, hogy mit.” Röhögtél ma már egy igazán jóízűt? Herczeg Zsolt segít!
„Reggel, munka végeztével még mindig erre az esetre gondolok. Nem ez volt a legszörnyűbb, mégis sokat töprengek rajta” – egy mentősként dolgozó olvasónk története.
A feledékenységről szóló gyűjtésünk az egyik legjobb dolog, ami az utóbbi hónapokban történt velünk, következzék tehát egy újabb adag gyöngyszem, ezúttal a szülői lét gyönyöreiről. Kommentben jöhetnek a saját sztorijaitok!
Ha nincs mögötte teljesítménykényszer, ha akár kimondott célja sincs, pusztán a mozgás szabadsága és öröme, akkor bárkiből előtörhet a rég eltemetettnek hitt gyerek!
Doffek Gábor elmeséli, mi mindent köszönhet az edzőknek, a vívásnak, és az egyesületnek, ahová 10 és 18 éves kora között rendszeresen lejárt.
Emlékszel még az ősidőkre, amikor az ember azért gyűjtött a Facebookon barátokat, hogy több fegyvert vagy egy új virtuális széket vásárolhasson magának? A kék közösségi oldal sokat változott, és egyre kevesebben érzik benne jól magukat. Talán mindannyiunknak meg kellene fogadnunk Dóri gyakorlatát, amivel újra és újra Marie Kondó-zza a közösségimédia-felületeit.
Azt a bizonyos biológiai órát csak a nők orra alá szokták nyomni, pedig a férfiak komódján is ketyeg. Férfiak tízezrei is szenvednek – hogy mitől, azt elmondja Herczeg Zsolt, aki számot vet az idővel, és azzal, miként használta.
„Nagyon elfáradtam, apa!”
30. Vacsora közben vonat- és repülőhangokat utánozok… És még 41 másik arról: hogyan mondhatod el, hogy gyereked van, anélkül, hogy kimondanád: gyereked van. Ha tetszett, folytasd te is a sort kommentben!
Hogy miért kell beszélnünk a kimondhatatlanról, az elviselhetetlenről? Doffek Gábor szerint azért, mert a gyászt mindannyiunknak tanulni kell, ezzel is erősítve magunkban az empátiát és a másik felé való érző szívű odafordulást.