Na jó, anyának lenni nem CSAK szívás! – Válaszféle Horvát Sára cikkére
Tényleg „minek szül az ilyen gyereket (ráadásul kettőt)", aki úgy gondolja, hogy az anyaság néha szívás?
Tényleg „minek szül az ilyen gyereket (ráadásul kettőt)", aki úgy gondolja, hogy az anyaság néha szívás?
Még hogy „egy gyerek nem gyerek". Már hogy a csudába ne lenne az?!
A gyerekekkel töltött közös nyári vakáción sok minden történhet. Forróság, közös, őszinte beszélgetések, bratyizás... és ezeknek a katasztrofális kombinációja.
Hosszas kukkolás után Kárpáti Judit előlépett a Facebook sötétjéből, és ugyanakkor el is bizonytalanodott. Mikor és miért jár a lájk, a komment, a személyes üzenet?
Egy sima, egyszerű egészségügyi szűrésnek indult, azonban egy kislány számára mégis napokig tartó szekírozássá, kellemetlen élménnyé fajult a közös iskolaorvosi vizsgálat. Miért vagyunk ennyire vakok a gyerekek személyiségi jogaira?
Nincs is annál nagyobb tragédia, mint amikor a tökéletesnek hitt gyerek elromlik! (Figyelem, ha a poszt első kétharmadában irónia nyomait véled felfedezni, nem tévedsz nagyot. Ezt azok kedvéért írjuk, akik csak a poszt első kétharmadát olvassák. Esetleg csak a bevezetőt. Vagy csak a címet. Vagy azt se.)
„Az asszony pedig nem vitt magával semmit, aztán valahogy mégis elvitt mindent, ki érti ezt, pedig az ura »jóember« volt, sose ivott, nem is verte, akkor meg mi baja volt, senki se érti."
„Amikor megérkeztek, a voltférj és az újfeleség, hirtelen csend lett. Senki nem tudta, hogy mit kezdjen a helyzettel. A megoldás: gyorsan felhajtani az italt a pohárból és mosolyogva köszönni... és puszi- puszi."
Mi a fene történik a világgal?
Mit érdemel az a bűnös, aki nem akar gyereket? Vagy nem akar több gyereket? Vagy még többet? Vendégszerzőnk kiborult.