„Küzdök önmagammal: a testemmel, a lelkemmel, csalok. Küzdök az arcommal, a bőrömmel és szememmel, aztán a szívemmel, és mindvégig csalok." Készülődés a találkozóra... a gyerek apjával. Válás után.
Vasárnap délután, rántott hús és húsleves szag, a család pedig a nappaliban gyűlik össze, hogy a pályán zümmögve körbe-körbe száguldó versenyzőknek szurkoljon. Forma 1 rajongás, Szentesi módra.
Szombat esti szívszorító lélekmelengető: olvasónk levele elhunyt édesapjához, aki egy búcsúpillantásba sűrítette bele mindazt, amit szavakkal már nem tudott elmondani.
Milyen az élet egy kamasz gyerekkel? Hogyan viszonyul a fia ahhoz, ha anyának magánélete is van? Hogy „tanult meg" improvizálni a Beugróban? Milyen állapotba került, amikor nem vették föl a Színművészetire, hogy lesz valakiből papír nélkül is ízig-vérig színésznő? DTK az ellenállhatatlan Pokorny Liát vitte el próbálni.
Rebarbarás almás süti? Ne már! A gyerekek biztos nem esznek ilyet! Biztos, hogy biztos?
Anettet annyira megihlette Pásztory Dóri története az esküvőjéről, hogy kibújt belőle a romantika. Na jó, az talán nem. Szomorú násznép, fröccsöntött csokor, buherált gyűrű... nász Kormos Anett módra.
Van, akiből az apaság a ráncokat meg a kopasz fejtetőt hozza ki. És van, akiből az öniróniát. Öt percnyi Ryan Reynolds például a térdcsapkodós vihogást hozta ki belőlünk.
Egy fogyókúrázó kamasz lány, egy önbecsülését vesztett anyuka, egy nagyvonalúan kioktató vendéglátó és egy picit kétbalkezes férj meséje... Fiala Borcsa előadásában. Kihagyhatatlan szombat esti történet.
Milyen lenne egy óvónői, egy ápolónői és egy anyai álláshirdetés, ha Kormos Anett írná őket? Hát... ilyen.
Te hiszel abban, hogy vannak emberek, akik boldogságra születtek?