Egyedülanya: Én ne lennék hős?!
A hős az új fekete!
A hős az új fekete!
Az is nagyon izgalmas kérdés, hogy mi a közös a volt barátnőkben... De az még érdekesebb, milyen emlékeik vannak a volt (szintén közös) pasijukról.
„Semmiképp nem akarok olyan lenni, mint anyám!" A szülők útja sokféleképpen motiválhat. De vajon mit tesz az emberrel, ha egy életre meghatározza a gyerekkori fogadalom: mindenáron el akarom a szüleim példáját...
Az ember nem sokáig örvendezhet amiatt, hogy milyen gyorsan fejlődik a gyerek értelme, hiszen ezzel arányosan nő az akarata is. Ilyenkor ugyanis hamar kiderül, hogy a szem nélküli pillangó valójában nem állat, ezzel pedig kezdetét veszi a mindennapos, idegőrlő huzavona, és még csak a reggeli készülődésnél tartunk...
Mire jó a férfi a háznál? Például megmenteni Egyedülanya egyedülidejét egy vasárnap délután...
Hiába sodor feléd csupa nehéz, megoldandó feladatot, bánatot az élet, mindez cseppet sem számít, ha vannak odaadó, hűséges és főleg bölcs barátaid. Olyanok, mint Egyedülanyának.
Ha elválsz, rád röpülnek a katasztrófaturisták, és „segíteni" akarnak. Meg közben MINDEN részletet megtudni. Meg belemászni az életedbe, ami csak a tiéd, a te döntésed, a te felelősséged. Egyedülanya odamondós vallomása.
„Sokan akarnak anyává válni. Egyedülálló anyává viszont… Nos, a kívánságlista utolsó helye után, kettővel." Így kezdi írását legújabb vendégszerzőnk, Éva. És belemenősen, szókimondóan, néha egészen kíméletlenül őszintén folytatja.
A problémás családi ügyek mindig a legrosszabbkor türemkednek be a munkahelyre. A történetbeli anyuka három tinédzsert nevel egyedül, és közben az előléptetésért hajt a munkahelyén, egy multinál. Anyuka tervez, az élet szervez, Takács Krisztián megírja.