„A Stoner az, ami miatt az irodalmat kitalálták: nem a sekély igazságok, hanem a jelentéktelen apróságok szép megfogalmazása, a stílus és a mondanivaló csodálatos egysége. A könyvből árad a csendes szomorúság, mégsem szomorú." Olvassátok el! Előbb ezt, aztán a könyvet.
A forró nyár közepében Ákosnak eszébe jutott egy emlék egy hűvös téli Magyarországról, ahol emberek egy csoportja kérdés és sallang nélkül kisegítette a másikat, csak azért, mert annak szüksége volt rá. Hát mi ez, ha nem egy korty frissítő?
Imádjuk, ha egy férfinak van önkritikája. Meg humora. (Igen, azt is, ha egy nőnek, de ezt most egy férfi írta, jó?)
Ó, azok az érzelmektől mámoros egyetemista évek! Amikor az ember nem is egy lányba, hanem rögtön háromba szeret bele! Ki mondta, hogy a férfiak nem képesek igazán mélyen érezni – és még beszélni (írni) is róla? Mindegy, ki mondta, nem volt igaza.
Vicces és jellegzetes ikersztorik Somos Ákostól sok-sok képpel!
Egy igazán jó slágerszöveg maga a költészet. A hozzáillő zenével együtt a leghétköznapibb sorokból is ellenállhatatlan érzelmekkel teli vallomás lesz. Itt van néhány példa.
Te emlékszel az elsőre? Hát persze hogy emlékszel. És el tudod képzelni az életedet nélküle? Ne válaszolj... Inkább olvasd el ezt:
A színház múlhatatlan szerelem. Férfi szerzőnk is megmerítkezett a színház mámorában, ám belátta, ez mégsem az ő világa. De „lám csak, azért vannak neki szép élményei."