Az elefántok és az orkák bíznak az idősebb nőstények tapasztalataiban, míg a csimpánzok erővel szerzik meg a hatalmat. De vajon tanulhatunk-e az állatoktól mi, emberek?
Ha elbuktam, akkor rendre megszégyenítettek – vagy épp meg is büntettek, amiért úgy viselkedem, ahogyan egy „rendes” diszkalkuliás vagy ADHD-s adott helyzetben viselkedik.
Van miért kiábrándultnak lennünk. De a cinikus emberek maguk is hozzájárulnak egy olyan társas környezet létrejöttéhez, amely megerősíti az emberi természetről alkotott zord elképzeléseiket.
„Mi meg, alkoholt nem ivók, ülünk ott, mint a gyerekek, akiknek nem adják oda játszani a szép poharat az ünnepi asztalnál, mert úgyis csak összetörnék azt.” – Egy alkoholt nem ivó ember tapasztalatai a vendéglátásban.
Szokjak hozzá, oldjam meg, legyen a probléma számukra láthatatlan. Legyek olyan, amilyen egy átlagos, munkaképes korú nő.
Aggodalommal figyeli a magyarországi történéseket a Columbia Egyetem világhírű professzora, Ilan Meyer, aki évtizedekkel ezelőtt megalkotta a kisebbségi stressz fogalmát, és aki nemrégiben Budapesten járt.
Fentről lefelé vagy lentről felfelé csorog a divat? Vagy ezek az elméletek már a múlthoz tartoznak, mert a technológia és a tömegtermelés mindent megváltoztatott?
Boldogabbak-e azok, akiknek van gyereke?
A kritikai pszichológia nem a pszichológusokat kritizálja, még kevésbé a klienseket. A pszichológiáról mint gépezetről beszél, amely – bármennyire is nagy segítség az egyénnek –, részben pont az őt megnyomorító rendszert betonozza be. Interjú Csányi Gergely szociológussal.
„Tudom, boldog emberek nincsenek
Csak hormonok vannak és ingerek”