Nemrégiben írtunk arról a komoly dilemmáról, hogy levetesse-e a vendéggel a cipőt az ember az előszobában, vagy ez súlyos illetlenség. Az „ügy” nagy vihart kavart a kommentszekcióban, úgyhogy érkezik is a folytatás etikettügyben: mi várható el egy házigazdától, illetve egy vendégtől egy házibuliban/vacsorán/nagyobb összejövetelen.
Leveszed a cipődet az ajtóban, mielőtt belépsz mások otthonába? Vagy megkérdezed, mit szeretne a házigazda – és titkon reménykedsz, hogy azt mondja, hagyd csak? Mi a helyzet, ha hozzád jönnek látogatók? Egy hétköznapi helyzet, amely mindig indulatokat kavar, ha szóba kerül.
Nehéz kérdés, hogy mit várhatunk el a felszolgálótól. Akkor is mosolyognia kell, ha válságban van a párkapcsolata, beteg az anyja, vagy egyszerűen csak rossz napja van? Lehetséges, hogy itt az ideje változtatni ezen a régi, berozsdásodott felfogáson? Ugyanakkor a mérleg másik serpenyőjében is súlyos kérdések vannak. Milyen elvárásaink lehetnek a pénzünkért? Miért szólhatunk? Bunkóságnak számít, ha jelezzük, hogy elégedetlenek vagyunk?
Az ősember hellójától a legyezős kacérkodáson át a (sokak által figyelmen kívül hagyott) netikettig – avagy: így ne felejts el viselkedni!
Az esküvő a szerelmespárról kellene hogy szóljon, azonban sokszor ellopják a show-t a vendégsereg egyes tagjai. És nem pozitív értelemben.
És ha már együtt nyeljük be ezt a szükséges rosszat, viselkedjünk úgy, ahogy a jó bajtársak teszik, és hagyjuk békében szenvedni egymást. Nyáry Luca tippjei a konfliktusmentes buszozáshoz.
Helyes-e irodába rövidnadrágban, színházba farmerban menni, esküvőre tornacipőt húzni? És ha már mindent szabad, akkor mégis hová lehet még kiöltözni? – töprengett el szerzőnk.
Sok időt, energiát, felesleges kört meg lehetne spórolni azzal, ha elterjedtebb lenne az orvos-beteg közötti e-mailezés. Mi ennek a gátja? Miért nem tudott még általánosan elterjedni (úgy, mint Nyugat-Európa számos országában)? Milyen szabályokat tartsunk be, ha e-mailt írunk az orvosunknak, és mi az, amire a levelezés nem elegendő? Ezeket a kérdéseket vesszük most végig.
Ki kérje a számlát egy üzleti vacsorán? És egy randevún? Mi a helyzet, ha egy baráti társaság ül le vacsorázni egy étteremben, és mindenki kártyával fizetne?
Ne Donald kacsázz, némíts harákolás előtt, és ne kiabálj fel, ha valakit ledobott a rendszer, hogy „Juj, a Gábor megint elment” – hacsak nem akarod, hogy félreértse a helyzetet a szomszéd.