Nem számított semmi más, csak a kék ég, és a fölénk magasodó hegycsúcsok
Stílszerűen egy havas anyaggal búcsúztatjuk a telet, hogy legalább képeken láthassuk, amiben idén alig-alig volt részünk Magyarországon.
Stílszerűen egy havas anyaggal búcsúztatjuk a telet, hogy legalább képeken láthassuk, amiben idén alig-alig volt részünk Magyarországon.
Hegyek, tavak, vízesések, biciklitúrák, kastélyok és palacsintatésztás erőleves – van ennél jobb tippetek?
A március 15-i hosszú hétvége sok magyarnak jelentette régen azt, hogy van még egy utolsó lehetőség átugrani a szomszédba egy kis síelésre. Úgy tűnik, ez is megváltozott a Coviddal…
Aki gyerekkorában nem tanult meg biciklizni, úszni, síelni, nyelveket vagy fiatal felnőttként vezetni, az sokkal nagyobb küzdelmek árán juthat el oda, ahol azok tartanak, akiknek gyerekként volt lehetőségük elsajátítani ezeket? Szakértővel jártunk utána.
Vannak a fontolva haladók, vannak a hebrencsek, és vannak azok, akik hiába igyekeznek, a felnőttkort sem úszhatják meg jó nagy pofára esések nélkül.
Az év végi hajtáson túl, a rekordmennyiségű havon innen, a két D. Tóth sikeresen elszökött egy napra az Alpokba. És nem ők lettek volna, ha nem vittek volna magukkal kamerát. Síelősvlog Krisztával és Bandival, nézzétek meg:
Ó, azok a régi síelések Cseszkóban… na meg Kriszta gyerekkorának legnagyobb égése(i). Ez a legjobb olvasmány hétvégére!
Sítalpazás, hüttézés, lángoló smarni és Európa leghosszabb repülőszőnyege – avagy: miért éppen Karintia?
Egy kis gőzgombócot valaki?
Szerintünk abban egyetértünk, hogy az ember egy ajándék síutat nem utasít vissza. Akkor sem, ha éppenséggel nem igazán tud síelni...